Péter bátyó meséi

-NÉZŐPONT-
Salgováczné koros hölgy. Nap nap után hangoztatja: bezzeg az én időmben. Rajtam szintén otthagyta ujjlenyomatát a kérlelhetetlen idő, hiszen magam is mind gyakrabban mondok efféléket: bezzeg az én időmben nem Pokémonok és hasonlók borzolgatták gyermeki idegrendszeremet. Szerencsémre, megadatott a Zsebtévén felnőnöm. Az utánam következők, szerencséjükre, Égből pottyant meséken érhettek egészséges lelkületű kamaszokká. Mielőtt, amúgy koravén indulattal, pokolba küldtem volna az új évezred gyermektelevíziózását, távirányítószörfömmel kellemes kikötőbe csorogtam, a Duna Televízió, cseppről cseppre tisztuló óceánján.
A műsor címe: Varázsló. Az alkotó neve: Levente Péter. Ezzel mindent elmondtam. Bocsánat, nem egészen. Az alkotótársak: Döbrentey Ildikó és Gryllus Vilmos. Így már teljes a kép, amelyet pusztán a nevek alapján alkothatunk egy valóban kiváló gyermekműsorról, olyanról, amiről rosszat csupán a legelvetemültebb, legsérültebb lélekkel vegetáló kritikus írhat. Az az emberszabású, aki nem a Zsebtévén vagy az Égből pottyanton, hanem a Pokémonon serdült.
Levente Péter most Péter bátyó, a varázsló szerepét eleveníti meg. Jobbján apró játék pulija társaságában vezeti a képernyő előtt üldögélő apróságokat különféle barátságos helyekre. Semmi extra, semmi felesleges felhajtás, semmi road-show, semmi bugyuta vetélkedő. Helyette a régi, gyermekléptékű, bádog-, papír- és fajátékok szenvedélyes gyűjtőjét, a szeretetteljes kisbabamasszírozást, Döbrentey Ildikó brilliáns rajzait és a hozzá tartozó kedves meséket, Gryllus Vilmos fantasztikus iskolások által előadott dalait mutatja be. Néztem a lányomat. Csendben figyelte az adást, az első kockától az utolsóig. Nem hallatott vad harci kiáltásokat, mint a Pokémon alatt, komolyan figyelt, lekötötte az emberi hangon szóló, melegséget árasztó, nyugalmat sugárzó produkció. Egyszerű, pontos képi fogalmazás, nem klipszerű, ideges vágások, s mindennek középpontjában az örök gyerek, Levente Péter. Ő nem öregszik, ugyanolyan önfeledt lelkesedéssel fejelte, ütötte vissza a papírlabdát, akár három évtizeddel ezelőtt Móka Mikiként, s talán Levente Petikeként jó fél évszázada.
Most pedig igazságos leszek. A Varázsló mellett olyan kiemelkedő, ifjaknak készített műsorokat sugároz a Duna, mint mondjuk a Süsüke, vagy a Magyar várak legendája. Cakó Ferenc rajzfilmje népmesei formában dolgozza fel a manapság puszta romokként megmaradt, jelenlegi határainkon inneni és túli várakhoz kötődő kultúrtörténeti históriákat. Lám, nem csak nagy pénzből lehet nagy animációs alkotást készíteni. Szintén a pénztelenségből kovácsolt erényt Pacskovszky József rendező. Rajzolt háttér, blue-box technika, hangalámondás, remek színészi alakítások, mindez együtt tüneményes mesefilmeket eredményezett. Tehetség, szellem, akarás, bizony győzedelmeskednek a pénztelenség felett. Ahogyan Jankovics Marcell Az ember tragédiája című Madách-adaptációja is bizonyítja. A mű, hallatlan nehézségek árán elkészült részeit végre megismerheti a negyérdemű, vasárnaponként, és ami rendkívül fontos, éppen az esti mese után.