-MONITOR-
Az épületet, függetlenül attól, kinek tetszik, kinek nem, unokáink is látni fogják. Így, logikusan, Osskó Judit építészeti műsora, az Unokáink is látni fogják ünnepi száma a Nemzeti Színházzal foglalkozott. Úgy vélem, a nézők számára számos hasznos adalékkal szolgált a mindenkori Nemzetik 1837 óta tartó kálváriájáról, miközben pincétől zsinórpadlásig bemutatta az új épületet. Ennek köszönhetően mindannyian – határon innen és túl –, akik személyesen nem tehettük, „bejárhattuk” a nemzet első színházát.
Bebizonyosodott, hogy – miként a kormánybiztos egyik kollégája mondta – Schwajda igazgatásra született. Lássuk, milyen információkkal látott el minket a tévéműsor. Schwajda György 1994-ben megkereste az akkori miniszterelnököt, Horn Gyulát, s elé tárta elképzelését, miként lehetne megépíteni a Nemzeti Színházat. Mint fogalmazott: kíváncsi volt rá, vajon miért nem sikerül több mint másfél évszázadon át senkinek, még olyan kiválóságnak sem, mint Széchenyi István, állandó épületet adnia az ország első társulatának. Nos, Schwajdának – s ez elvitathatatlan – sikerült. Hogy a módszer helyes volt-e, a sokat támadott épület méltó-e feladatára, azt eldönteni unokáink dolga. A számos támadást szándékozott ellensúlyozni Osskó Judit műsora. Megszólaltatta, bemutatta az alkotókat. Elsősorban Siklós Máriát faggatta. Az építész humánus színházat kívánt építeni, amely kellemes életteréül szolgál nézőnek, művésznek egyaránt. Formagazdag épületet álmodott, a képzelet és a valóság határán mozgót, mert abban a tartományban található a színjátszás is. Elképzelését számos társalkotó tette teljessé. Az úgynevezett koncepciós terv elkészítésére Schwajda György Igor Popovot kérte fel, az épületet díszítő megannyi szobor Schrammel Imrét dicséri, a hajót formázó előtér, a park, a zikkurat és a labirintus Török Péter kert- és tájépítészt, a „hajóhídra” vezető bejárat Melocco Miklóst, az Európában egyedülálló színpadtechnika (a különféle szerkezetek össztömege 350 tonna) Réfy Imrét. Felsorolásom közel sem teljes, ám a műsorkészítőknek nem kellett volna kihagyniuk az épület külső világítását tervező alkotót, hiszen nem utolsó látvány az esti Duna-parton fényárban úszó Nemzeti.
Az Unokáink is látni fogják egyértelműen pozitív hangnemben mutatta be az új Nemzeti Színházat, a Duna TV műsora pedig nem az épülettel foglalkozott: a Nemzeti Színház szellemét, a színjátszás titkát kutatta, archív bejátszásokon és interjúkon keresztül. A neves művészek mellett megszólaltak a műszaki dolgozók s az egyik legendás ügyelő, Kadelka László.
A Nemzeti Színház eszméjét nem temették maguk alá az 1965-ös robbantás romjai. Berek Kati így emlékezett: akkoriban a Nemzeti zsúfolásig megtelt. Nem volt máshová menniük az embereknek, a mozikban borzasztó szovjet filmeket vetítettek. Ehhez annyit fűznék hozzá: ma annyi a multiplex, akár csillag az égen, mégis megtelt a Nemzeti Színház.
Az írás elején dicsért közvetítés méltónak bizonyult az előadáshoz, a premiert megelőző és a felvonások közötti élő kapcsolások ellenben csepet sem. Nem kizárólag a műsorvezető, Czigány György miatt. Szegényt láthatóan kényelmetlen helyzetbe kényszerítették: a szerkesztő nem készítette fel kellőképpen, ezért jobbára a műsorfüzetből puskázott; az interjúk közötti átkötésekkel pedig senki sem foglalkozott, külsőben ki-be léptek a riportalanyok egyazon beállításban, belsőben stafétaszerűen adták egymásnak a mikrofont.
Feledjük e buktatókat, az előadás csodálatos befejezése mindenért kárpótolt. Végre Madách művének eredeti, nem Arany János által kiegészített befejezése hangzott el, s azt a színpad nyelvén fogalmazta meg a rendező, Szikora János, az isteni fényt árasztó vízsugár formájában, amely lemosta az emberpárra rakódott szennyet, hogy küzdhessenek, s bízva bízhassanak.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
