Tudnunk kell, mire születtünk

Mint az alkotók zöme, úgy a muzsikusok többsége megélhetési okokból megannyi olyan fellépést, megbízást elvállal, amelytől jómódú művészként távol tartaná magát. Tisztelet a kivételnek. Az egyik tiszteletre méltó kivétel Lőrinszky Attila bőgős, zeneszerző. Jól is érzi magát a bőrében. Csupa olyasmiben vesz részt, ami lelkének, szívének, egyéniségének fontos.

2002. 03. 12. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ezek egyike sem „pénzes buli”. Dóczy Péter színész barátjával egy évtizede járják az országot s a határainkon túli, magyarok lakta területeket rendhagyó Pilinszky-estjükkel; a virtuóz hegedűssel és komponistával, Kathy-Horváth Lajossal a közelmúltban jelent meg Vázlatok című CD-jük; 18-án ismerkedhetnek meg az érdeklődők a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában a Lovász Irénnel közös együttesük legújabb alkotásával; és akkor még nem beszéltünk Farkas „Batyu” Zoltánnal való munkálkodásáról.
E sokoldalúság, zenei nyitottság mindvégig jellemezte Lőrinszky Attila pályáját. Játszott komolyzenét, improvizált Szabados György free jazz zenekarában, óriási sikerrel koncertezett a Zeneakadémián Lajkó Félixszel, valamint (amit kevesen gondolnánk) néhány évig tagja volt a Vágtázó Halottkémek zenekarnak is.
Rég elmúlt az idő, amikor Lőrinszky Attila free jazzt játszott, ám egy tehetséges német szaxofonos felkérésére (aki őt kizárólag lemezen hallotta játszani) nem tudott nemet mondani. Így került sor nemrég a remek hangulatú győri fellépésre. Másnap a bőgős elgyengülve, fejfájással ébredt, amely nyomasztó állapot kora délutánig uralkodott a lelkén. „Akkor kezdtem el játszani a saját zenémet. Kizárólag a belső hangokra figyeltem, s fél óra elteltével megszűnt a rossz hangulatom. Az azért ragadott magával, mert belementem egy olyan játékba, amelyhez volt ugyan közöm, de nem száz százalékig” – meséli a muzsikus. Ehhez a – miként fogalmazott – mélybe való lemenetelhez a saolin szerzetesek meditációs technikáját ültette át a muzsikálásba.
A szakrális magyarázatok helyett álljon itt e módszer indokául olyasmi, amire úgy vélem, kevesen gondolnánk. „A nagybőgőn való játéknak van egy fizikai nehézsége. Mivel az ember egyik kezét a szíve felett tartja, fokozatosan kimegy belőle a vér, ezáltal mind lassabbá válik az előadás” – magyarázza Lőrinszky Attila.
Igen ám, de ez az életforma, amely napi négy-öt órás intenzív önmagunkba fordulást feltételez, ellentmondani látszik a pénzcentrikus gondolkodásnak, amely viszont elengedhetetlen a mindennapi létezéshez. „A pénznek magától kell jönnie – idézi Chopint a muzsikus –, és hiszik vagy sem, azok a munkák, amik után jártam, sohasem hoztak olyan eredményt, mint azok, amik maguktól jöttek. A bölcsebb ember felfogja azokat a hétköznapinak tetsző jeleket, amelyek megmutatják neki, mi hasznos és mi nem.” Ezért döntött úgy, hogy nem újítja fel Lajkó Félixszel közös muzsikálását.
„Ez is egy jel. Azt 1997-ben csináltuk, engem azonban ma már egészen más dolgok foglalkoztatnak. Meg kell tanulni: ha egy hajó elment, akkor az végleg elment. Amit akkor nem játszottunk, most már nem lehet. Ehhez az embernek tudnia kell, mire született” – állítja a zenész.
Nos, Lőrinszky Attila fuvolistának készült. A konzervatóriumi felvételin javasolták, váltson nagybőgőre. „Az Isten soha nem siet és soha nem késik. Vagyis nem véletlen, hogy az eddig elmondottak egy bizonyos életkor után jutottak eszembe.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.