Bakonyi Istvánt egykori kisdiákjai, de a jelenlegi főiskolás „felnőtt gyerekek” is magnetikus képességű, karizmatikus tanárnak mondják, tavaly volt pedagógusi pályafutásának huszonöt esztendős jubileuma. Végigjárta a fokozatokat, volt általános, majd középiskolai tanár. „A Kodály Zoltán ének-zenei iskolából hívtak 1995-ben mostani munkahelyemre, a Kodolányi János Főiskolára. A főiskolai oktatásnak kétségtelenül előnye, hogy kisebb az óraszám és az alkotói tevékenység nem csupán megengedett, hanem elvárt dolog.” A Kodolányi volt a rendszerváltozás után az első alapítványi főiskola, ahol elkezdődött az újságíró szakos hallgatók nappali képzése. Amikor Bakonyi István belépett az intézménybe, ragaszkodott ahhoz, hogy ne csupán nyelvészeti tárgyakat tanítson, hanem stilisztikát is, Szatmári Istvánnak, a magyar nyelvtudomány egyik doyenjének professzorátusa alatt. Kiváltképpen kedvére való a szövegelemzés, diákjaival Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Krúdy Gyula és a nyugatosok nyelvezetét analizálják.
Bakonyi Istvánról köztudomású, hogy a Vörösmarty Társaság elnöke. Elmesélte, hogy az egyesület szinte egy időben alakult meg az Árgus című irodalmi folyóirattal, ahol helyettes főszerkesztő. Székesfehérváron a Vörösmarty-kultusz már a költő halála után kialakult. A tőlük nem messzire lévő Vörösmarty téren 1866-ban, elsőként az országban fölállították a költő szobrát. A két világháború között megalakult Vörösmarty kört, a társaság jogelődjét az ötvenes évek diktatúrája verte szét. Az 1988-as újjáalakulás évadján Bakonyi volt a szervezőbizottság elnöke. A kör elnökének, Jávor Ottónak sajnálatos halála után vállalta az utódlást. A társaság fő profilja a Vörösmarty-kultusz ápolása, de évente kétszer-háromszor szerveznek nagyszabású irodalmi emléküléseket is. A teljesség igénye nélkül elsorolta, hogy idén készülnek az Illyés Gyula-centenáriumra, s Vajda Jánosnak is kerek évfordulója van. Korábban Németh László-, Ady-, Petőfi-, Várkonyi Nándor-, Kodolányi János-konferenciát tartottak, utóbbit 1999-ben a Kodolányi János Főiskolával együtt. Látványosak és fölemelőek ezek az emlékülések, ám az irodalmi élet folyamatosságát az irodalmi estek és az író-olvasó találkozók teremtik meg. A társaság tevékenységének másik fő területe a könyvkiadás. Eddig mintegy félszáz kötetet rendeztek sajtó alá, s ezek felét az elmúlt két esztendőben jelentették meg. Soha nem volt olyan jó helyzetben a fehérvári könyvkiadás, mint az utóbbi négy évben. Könyveik jó része az Árgus Kiadóval közös gondozásban jelenik meg. Többek között kiadták Rajnai László Vörösmartyról szóló esszéit, s azoknak a szerzőknek a munkáit, akik Fehérvárhoz és környékéhez kötődnek. Csoóri Sándor például zámolyi születésű, hetvenedik születésnapját Vasy Géza Csoóri monográfiájával ünneplik.
Bakonyi István a nemzet iránt elkötelezett, református keresztyén gondolkodóként él a köztudatban. Irodalomtörténeti munkáinak ismertetésekor fölidézte, hogy először a pécsi tanárképző főiskolán, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is Németh Lászlóval kezdett komolyan foglalkozni. „Belőle írtam diplomamunkámat, majd a doktori értekezésemet is.” Első megjelent kritikája Serfőző Simon költészetéről szólt. Első kötete 1990-ben jelent meg Németh László regényeinek elemzése – Elidegenedés és társadalmi cselekvés címmel. Németh László azóta is első számú kutatási területe. Rónay László irodalomtörténész biztató szavára jutott el először Tamás Menyhért, majd Bella István költészetéhez, róluk jelent meg monográfiája a Kortársaink sorozatban. Nem tett le arról sem, hogy Buda Ferenc költészetéről is írjon egy kismonográfiát, bár megelőzte egy másik kiadónál Szekér Endre könyve. Van néhány vegyes műfajú kötete is, amelyekben tanulmányokat, esszéket, interjúkat közölt. A legutóbbi, Az Ige őrzői címmel a Felsőmagyarország Könyvkiadónál látott napvilágot. Hozzátette, hogy a népi-nemzeti irányzat számos képviselőjével foglalkozó írásai dominanciájának dacára se szeretne bezárkózni egyetlen szellemi műhelybe sem. Számára Nagy László és Pilinszky János, Jókai Anna és Örkény István egyformán fontos.
Arra a kérdésünkre, hogy létezik e kritikusi hitvallás, Bakonyi visszaidézte egyik, Péntek Imrével folytatott beszélgetésének summázatát: szeretettel közeledni a művek felé. „Amikor az interjú megjelent a Fejér Megyei Hírlapban, másnap tréfásan-komolyan, többen is a fejemre olvasták: ez biz’ nem tipikusan kritikusi ars poetica.” Ezért hozzátette, a kritikának feladata az is, hogy adott esetben elmarasztaló bírálatot is mondjon. „Erre az ember nem törekszik, de vannak esetek, amikor nem szabad kitérni a kemény ítélkezés elől sem.
origo.hu
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között
