Vajon ez az ellenszenv a középszerűek eredendő irigységével magyarázható csupán? – kérdeztük Makovecz Imrétől.
– Az okok sajnos sokkal mélyebbről fakadnak. A szerves építészeti irányzat azért éled újjá mindenütt a világon, mert az európai ember civilizációja és szemlélete súlyos válsággal küszködik, amelyet éppen a válságot okozó csoportosulások igyekeznek eltüntetni. Ők eltitkolnák az ember elől igazi eredetét, életének igazi küldetését és a közönséges automata szintjére akarják redukálni a fogyasztás és a bővített újratermelés biztosítása érdekében. A szerves építészet olyan környezeteket kíván létrehozni, amelyek az embert figyelmeztetik égi származására. A növényeket, az állatokat, a földet, az eget, természetes környezetünknek minden elemét úgy közelíti hozzánk, hogy emlékeztessen bennünket az aranykorra, másrészt erőt, hitet adjon nekünk abban, hogy fel tudjuk venni a versenyt a halállal. A globalizált pénzvilág új internacionalistái azért tekintik engesztelhetetlen ellenségüknek a szerves építészetet, mert fölébreszti a Teremtő képmását hordozó ember méltóságérzetét. Amikor Paolo Portoghesi, a világ egyik legjelentősebb olasz építésze barátaival együtt megnézte a Stephaneumot, így szólt: látom, hogy a magyarországi szerves építészet megelőzte a nyugat-európai próbálkozásokat. Az Építőművészet című lap egykori főszerkesztője mindezt úgy fordította le: Portoghesi állítja, hogy Makovecz kompromittálja magát ezzel az épülettel. Nem mondom, hogy kellemesnek tartom, de már megszoktam az irracionális gyűlöletet, hiszen a szocializmusnak ugyanúgy nem volt kedvence ez az építészeti irányzat, ahogy a globális kapitalizmusnak sem.
– Erről eszembe jut, hogyan „véleményezte” Medgyessy Péter a szatmár-beregi árvíz után újjáépített házsorokat.
–Az újjáépítés arra is jó példa, hogyan kezeli a szerves építészet a nemzeti kérdést. A régióhoz szerintünk nemcsak a fák, a növények és az emberek tartoznak hozzá, hanem a múlt is, amely átszövi világunkat. Az árvíz sújtotta Szatmár- Beregben mintegy négyszáz házat terveztek és építettek föl kitűnő kivitelezőkkel a Kós Károly Egyesülés fiatal építészei. Hála nekik, olyan utcákat és faluképeket valósítottunk meg, amelyek funkcióikban és formavilágukban is megidézik az évszázadok során kialakult szatmári építészetet. De valóban, a finánctőkét kiszolgáló párt miniszterelnök-jelöltje megtalálta – írd és mondd – azt az egyetlen épületet, amelyet a közelgő hideg és fagy miatt már nem lehetett bevakolni és így szólt: kár volt ezért a nagy igyekezetért, mert jön a jeges ár és elviszi az egészet. Az ő fantáziája aszerint működik, hogy mindazt, ami nemes és jó, le kell rombolni, de az emberek egy része ezt nem veszi észre, hiszen az úgynevezett „szocialista”–liberális, globalista erők manipulációinak leleplezése az újságírók feladata volna. Az elektronikus és az írott médiumok zöme azonban hazájának érdekei helyett az új internacionalizmust szolgálja. Erre a kimondhatatlanul nagy bűnre a mindennapi kenyér féltése sem mentség.
– Valószínűleg a többségi sajtó manipulációja késztette az embereket arra, hogy az első fordulóban saját érdekeik ellen szavazzanak.
– A globalizációs erők az őket gátlástalanul kiszolgáló sajtó segítségével az entrópia törvényét működtetik, magasabb rendű rendszereket alacsonyabb szintre akarnak integrálni. Legyen szó akár politikai, akár kulturális eseményről, csak a gyűlölet, a kételkedés, a deheroizálás szavait használják, hogy gyengüljön az emberek közötti természetes tisztelet és a valódi érdemek pillérein nyugvó hierarchia. Így rángatnak sárba magyar királyokat, nemes lelkű politikusokat, nagyszerű sportolókat, kiemelkedő közéleti személyiségeket. A sajtó négyéves folyamatos „gyúrása” az embereket olyan lelkiállapotba sodorta, hogy a valóságot hamis víziókkal helyettesítették. Hihetetlen, hogy a lakótelepeken élő emberek mintegy hetven százaléka az MSZP-re szavazott. A paneldzsungelek lakóinak nagy része másodgenerációs vidéki, aki úgy került oda, hogy az úgynevezett „szocialisták” a téeszesítés után másodszorra is tönkretették a vidéket a téeszek egyesítésével és a települések minőségének átrendezésével, amelyek nyomán Magyarországon ezerhétszáz szerep nélküli helység jött létre. Megszűnt bennük az iskola, a közigazgatás, így elindult a hatalmas vándorlás a nagyobb városokba. A lakótelepek népe ma is ott lakik a hatodik emeleten, naponta küzd átkozódva a csótánynyal és az ingerszegény környezettel, a havi ötvenezres rezsivel, s mivel elfelejtette, hogyan került oda, dühében azokra a szocialistákra voksolt, akiknek minden nyomorúságát köszönheti. A magyar hírközlés missziója lenne, hogy segítsen összekötni az embereknek a múltat a jelennel, de a többségi sajtó ahelyett, hogy feloldaná, megerősíti az amnéziát, s arra koncentrál, hogy tudat nélküli fogyasztógépeket alkosson a társadalomból.
– Amely így feledte, hogy a polgári kormány demográfiai, gazdasági, kulturális intézkedései a nemzet fölemelkedését szolgálták. Reméljük, a többség arra már ráébredt a győzelemittas „szocialisták” elszólásaiból, hogy ha vasárnap a „baloldalra” szavaznak, újkapitalista monetáris terror és új Bokros-csomag következik.
– Kívülről tudjuk már a módszereiket, 1945 óta a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, de hallomásból ismerjük ama százharminchárom nap történetét is, amely 1919-ben pokoli pusztítást végzett a magyarság soraiban. Az emberekben a napvilágra került csalások miatt most már az a természetes gyanú is fölébredt, hogy az MSZP nem játszott tisztán a választások első fordulójában. Az 1994–1998-ig tartó időszak lidérces emléke pedig azt is nyilvánvalóvá teszi már, hogyan kezelné az MSZP a választási kampány során tett szélsőséges és felelőtlen ígéreteit. Ha netán ők nyernék meg a választást – amelyben nem hiszek, mert hitem szerint a Fidesz nyer –, már a következő héten kitalálnának nem létező gazdasági problémákat. Azt hazudnák, hogy az előző kormány olyannyira kifosztotta az államkincstárat, hogy szükségessé vált egy új Bokros-csomag bevezetése. Még bűnvádi eljárásokat is kezdeményeznének. Erről jut eszembe a mese az egyszeri emberről, aki az eocén program és az orosz adósságszolgálat kapcsán rendkívüli módon meggazdagodott. Ez az ember – bár korábban arról beszélt választópolgárainak, hogy szociáldemokráciát szeretne Magyarországon megvalósítani – most érdekes módon egyszer csak szocialista színekben jelent meg Csenger környékén. A választás első fordulója előtt a választópolgár csomagot kapott tőle, saját zsebből százötvenmillió forint körüli összeget osztott szét a falvak közt, hogy rá szavazzanak. És rá is szavaztak. Az én erkölcsi rendszeremben ez aljasság és csalás.
– Mégis, miben reménykedhetünk?
– Hiszek abban, hogy vasárnap végre eljön szavazni minden nemzeti érzelmű, a hazájáért felelősséget érző ember. Az is, aki április 7-én a biztos győzelem hitétől elbódultan otthon maradt. Jöjjön el mindenki, aki nem akarja, hogy Magyarországon újra eluralkodjon az anti-értékrend, amely szerint aki hisz az erkölcsben és a tisztességben, az hülye. Mindent meg kell tenni azért, hogy a fiaink kormányon maradjanak és hogy a további négy évben is a magyar nemzethez méltó emberek képviseljenek bennünket határainkon innen és túl. Az internacionális, globális erők abban sem mondanak igazat, hogy az Orbán-kormány nemzeti politikája fenyegetné Közép-Európa nyugalmát. A térség békéjét nyolcvan év óta Trianon veszélyezteti, mert olyan feszültségeket teremtett a Kárpát-medencében, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak. Az Osztrák–Magyar Monarchia területe az egyesült Európa gyakorló pályája volt, ahol a különböző nemzetiségek megtanultak évszázadokon keresztül együtt élni. Megjegyzem, erdélyi, bácskai, felvidéki munkáim során ugyanezt tapasztaltam. És ha a mi magyar kormányunk továbbra is azt az utat járja, hogy a gyalázatos és elviselhetetlen Benes-dekrétumot megtámadja, felfüggeszti, s egészséges gazdasági és kulturális kapcsolatrendszert épít ki az utódállamokkal, az nem a szomszédság szuverenitását sérti, hanem az életet támogatja. Azt a szerves életet, amelyet az én építészeti hitvallásom is képvisel.
origo.hu
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között
