Abudapesti könyvfesztivál helyszínén, a Budapest Kongresszusi Központban szombaton délután három órakor Jókai Anna találkozik olvasóival. A Széphalom Könyvműhely pavilonjában kapható a Nagyregény című esszékötet, amelyben írótársak: Szabó Magda, Ács Margit, Csontos János, irodalomtörténészek: Bakonyi István, Csűrös Miklós, Rónay László elemzik az írónő Napok című nagyívű alkotását. Az olvasók ugyanitt megvásárolhatják a Napok című regény új kiadását is, melynek érdekessége, hogy szerepelnek benne azok a mondatok is, amelyeket a Kádár-korszak cenzúrája kihúzott a kéziratból.
Jókai Anna lapunk kérdésére elmondta, hogy a regény 1972-es kiadásából az a néhány mondat maradt ki, amelyekben a hősök rokonszenvüket fejezik ki az 1956-os forradalom és szabadságharc iránt, és elborzadnak annak hallatán, hogy a Kádár-kormány kivégeztette Nagy Imrét és társait. Ám a szövegben mégis benne maradt egy szó. Jókai Anna fölkelésnek nevezi a forradalmat, így a Napokról elmondhatjuk: az első Magyarországon megjelent mű, amelyben ama napokat nem a kötelező ellenforradalom terminussal illetik.
Az írónő még különösebbnek tartja, hogy – tisztelet a kivételnek – a korabeli kritikusok nagy része óvakodott attól, hogy megfejtse és néven nevezze a Napok keresztény vallásbölcseleti üzenetét. Pedig a nagyregény vezérmotívuma az a lassú tisztulási folyamat, amelynek végső pontján a főszereplő találkozik Istennel. Jókai Anna főhőse, Oláh Viktor átlagos értelmiségi figura, akiben kiemelkedő képességek lakoznak. E gyarló, szeretetre méltó ember részben a kornak, részben pedig saját erkölcsi gyöngeségének is köszönheti, hogy nem tudott megfelelni a sorsképletébe kódolt lehetőségeknek sem. Szépen, lassan leépül a szakmai karrierje, felbomlik családi élete. Ám – hangsúlyozta az írónő – a fizikai leépüléssel fordított arányban gazdagodik a szó lelki, spirituális értelmében. Életének átmeneti, sikeres korszakaiban a regény címében foglalt „napok” sodrásába kerül, a köznapiságba, a múlékony dolgok hajszolásába. S abban a pillanatban, amikor visszavonhatatlanul átkerül az élet árnyékos oldalára – alacsony beosztásba helyezik és a lakásából is kiforgatják –, ráébred, hogy beteljesedett rajta a görög sorstragédiák ítélete. Ettől a fölismeréstől különös, boldog nyugalom fogja el. Tudja azt is, hogy halálos beteg. És miközben a műtőasztalon várja végzetét, így monologizál magában: „túl lehet élni”. Nos, a korabeli sajtóvisszhang, beleértve a dicsérő kritikák nagy részét is, úgy értelmezte ezt a fél mondatot, hogy a főszereplő abban reménykedik, hogy sikerülhet az operáció. Valójában egyértelműen arról van szó, hogy Oláh Viktor távozik a földi létből, a napok ördögi köreiből. Ám odaát várja őt a kozmikus Nap, az élet valódi rendezőereje. Elérkezett hát annak a keresztény alapigazságnak fölismeréséhez, hogy a földi lét után odaát egy szebb, jobb, túlvilági élet várja a bűnös embert is, ha igaz lélekkel bánta meg bűneit.
Jókai Anna hozzátette még, hogy a Napok filozófiai üzenete folytatódik a Ne féljetek című regényében, ahol négy főhőse keresi az értelmes élet és az értelmes halál lehetőségeit. E regény példátlan szakmai és közönségsikere bizonyítja, hogy az emberek igenis fogékonyak a metafizika alapkérdéseire.
Az írónő a könyvfesztivál szombat délutáni rendezvényére készülő új művének kéziratával érkezik, amelyből részleteket olvas föl a közönségnek.
origo.hu
Rátámadt a kalauzra egy férfi
