AIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik különleges rendezvényének ígérkezik szombaton délelőtt tizenegykor Földváry Györgyi Emberkert – Egy epilepsziás kamaszlány naplója című kötetének bemutatója, amelyet a Kráter Könyvműhely rendezett sajtó alá. A beszélgetést Kröll Emőke grafológus vezeti. A mű elő- és utószavát a szerző kezelőorvosa, Rajnai Péter professzor írta. Személyes vallomásról van szó.
Az epilepsziát az orvostudomány morbus sacernek, szent betegségnek is nevezi. Akit szentnek gondolunk, azt önkéntelenül is stigmatizáljuk. A szent sebek viszont megkülönböztetnek és elválasztanak a többiektől. S koránt- sem biztos, hogy egy kamaszlány lelkének jól esik a szeparáltság.
Földváry Györgyi könyvének a címe is elárulja, hogy nem a morbus sacer mibenléte tárul föl előttünk. Egy rendkívüli íráskészséggel és stilisztikai érzékkel megáldott ember vallomásregényét tartjuk a kezünkben, aki, ha lehet ilyet mondani, a betegségtől függetlenül, alkatából fakadóan is, sokkal érzékenyebb az átlagembernél. De mivel a betegséget aligha lehet elválasztani Földváry Györgyi személyiségének összetevőitől, a naplóregény szól az epilepszia sajátosságairól is. A rohamokról, az ember ilyenkor kívülről látja önmagát: „én ketten vagyok” – vallja be a hősnő gyermekkorában legjobbnak hitt barátnőjének, akiből az őszinteség idegenkedést vált ki. S a rohamok utáni kimerültségtől, amely nem- egyszer sírásra készteti a beteg embert. A regény nyitányának pillanatában hősünk épphogy elérte az iskoláskor küszöbét, már olyan élményeket kell feldolgoznia, amelyek egy felnőtt lelki immunrendszerét is próbára teszik. Ezt bizonyítja az egyik befejező jelenet. A félig már felnőtté cseperedett kamaszlányt nem veszik föl a színművészeti főiskolára, s munkát keres és talál. Ám amikor őszintén bevallja, hogy epilepsziás, durva szavak kíséretében szabályosan elkergetik.
A naplóregény a kettős – alkotói és morbus saceri – érzékenység prizmáján át tárja elénk egy értelmiségi, nagypolgári nagycsalád elszegényedését, bizonyos mérvű deklasszálódását a kommunizmusban. Hogyan hat egy gyereklányra, amikor a felnőttek elszólásaiból megtudja, hogy a felszabadító oroszok valójában mit műveltek 1945–1956-ig? Amit személyesen is megtapasztal: az internálások az amnesztia után sem fejeződtek be. Az erőszakos átnevelőtáborok továbbra is léteztek. A korán felnőtté válástt segíti az is, hogy meg kell értenie, mit jelent az, hogy a házmester néni följelentő, magyarul spicli. A szellemi akceleráció – koraérettség – iskolájára fölteszik a koronát a bonyolult családi viszonyok, amit minden elvált szülő gyermekének át kell élnie.
Földváry Györgyi naplóregényét azt teszi rendkívüli olvasmányélménnyé, hogy a mű lélektani, családi és társadalmi rétegei szervesen egymásra épülnek. És az őszinte tisztaság, amelynek erejétől megigazultan tesszük le a szépen illusztrált, becses kötetet.
origo.hu
Rátámadt a kalauzra egy férfi
