Operafilm a magyar művek mozijában

Orbán Viktor miniszterelnök és Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter április elsején este fölavatta az Uránia Nemzeti Filmszínházat egy nemzetiszín filmszalag átvágásával. – A patinás épület végképp megmenekült attól, hogy visszatérítsék eredeti funkciójához – emlékezett az Uránia múltjára ünnepi beszédében Rockenbauer Zoltán. Bár 1895-ben Rimanóczy Kálmán nagyváradi építész hangverseny- és bálterem céljaira kért építési engedélyt, valójában mulatóként akarta működtetni. Négy év táncos szórakozóhelyi, török kávézói múlt után az épületet 1899-ben vette bérbe az Uránia Magyar Tudományos Színházi Egylet.

Nemzeti operánk, a Bánk bán filmváltozata legalább olyan jó választás volt az Uránia Nemzeti Filmszínház beiktatására, mint Az ember tragédiája a Nemzeti Színház március 15-i nyitóelőadására. Káel Csaba rendező kettős dilemma előtt állt. Egyrészt mozgóképes kompozíciót, valódi filmet kellett teremtenie. Másrészt az operaváltozatban az idegen elnyomó iránti lázadás, a nemzethalál elleni védekezés motívuma némiképp elsikkad a királynő, Gertrudis meggyilkolásának személyes okai mögött.
Az Erkel-opera 1852-ben elkészült első variánsa, az úgynevezett ős-Bánk bán változata igencsak megmozgatta a rendező és alkotótársa, Mészöly Gábor forgatókönyvíró fantáziáját. Az első kép baljósan vetíti előre a többszörös tragédiát. Nélkülöző tiszai halászok égő zsúpok úsztatása közben éjjel is dolgozni kényszerülnek. Titkokat rejtő, barázdált arcuk Attila király hunjaira emlékeztet. S a vízben, talán éppen Isten ostorának hármas koporsója fölött, megnyílik egy óriási örvény, melyben az idegenektől meggyalázott Melinda leli halálát a filmdráma fináléjában. A filmes megjelenítésben fények, árnyékok, haragvó és szelíd természeti színek, a természet látszólagos nyugalmának és örökös mozgásának szembeállítása ékesen árulkodik arról, hogy az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos valóban a világ egyik legnagyobb operatőre. A rendezővel kitűnő párost alkottak már az eredeti helyszínek megválasztásánál is. A drámai belső felvételeket az ócsai, a jáki, a bélapátfalvi román templomban és az esztergomi várkápolnában, a külsőket a visegrádi vár környékén forgatták. A távoli hadszíntereken küzdő II. Endre király (Kováts Kolos) megalázott magyarjait, a békétleneket dísztelenebb, de ízlésesebb archaizáló öltözetük is rokonszenvesebbé teszi a merániai elnyomóknál. Ők, az otthon maradt idegen királyné, „Gertrudis népe” cifrában pompáznak. A magyarok általában a karzatról, fentről, a hangsúlyozott erkölcsi fölény fegyelmezett nézőpontjáról figyelik őket. A papagájruhás idegenek mozgása is rendezetlen, valósággal megszédülnek a romlatlan, ősi hagyományait tisztán őrző nép kincseitől. Ezekre Melindának, Bánk nádor feleségének tisztasága, ártatlansága teszi föl a koronát, akit Rost Andrea színészként is hitelesen alakít. Őt Ottó herceg (Gulyás Dénes), a királynő öcscse – Káel koncepciója szerint – a királyné tudtával és beleegyezésével rontja meg Biberach (Réti Attila), a lézengő ritter bájitalával. A királynő a hagyományos színpadi felfogások többségével ellentétben mindkét tragikus vétségben bűnös, így a legkülönb magyar vitéz feleségének meggyalázása szervesen öszszefonódik nemességünk hagyományainak naponkénti megcsúfolásával és Tiborc (Miller Lajos) népének földönfutóvá tételével. Gertrudis valóságos zsarnokká válik, aki nemcsak igába hajtani, hanem tönkretenni, megsemmisíteni is akarja a magyarságot. Bánk bán (Kiss B. Attila) a Hazám, hazám kezdetű nagyáriát a megfeszített Jézus képmása előtt kezdi el. Ez utal „a magyarság, a népek krisztusa” koncepció vállalására és arra is, hogy Bánk bán ősmagyar és keresztény erkölcsi alapokon áll. Vitéz, bátor ember, harcol a hazája védelmében, de irtózik az erőszaktól. A „Ne ölj!” parancs áthágására egyszerre készteti Tiborc panasza és nejének teljes összeomlása. Káel Csaba filmesként valósággal remekel, amikor vizuálisan megidézi Bánk és Melinda szerelmi házasságának szép pillanatát. Vagy amikor Bánk Gertrudis fejére olvassa a magyarság meggyalázásának, saját hazájában földönfutóvá tételének bűneit. Ekkor Krisztus népeként, szinte a tizenkét tanítvány jelmezébe öltözve közelítenek a trónterem felé a királyné (Marton Éva) víziójában. A két fiatal tehetség, a hőstenor Kiss B. Attila, Bánk bán alakmása és a drámai basszbariton Réti Attila, mint Biberach megtestesítője erőteljes hanganyaggal és átéléssel hozzák a figurát. Rost Andrea üveghangú, kissé telt koloratúrszopránja és az énekesnő légies egyénisége tökéletesen megtestesítik Melinda ártatlanságát. Petur bánt a szokásos partitúrában javasolt hősbariton helyett Sólyom Nagy Sándor csodálatos basszusa és robusztus alkata mintaszerűen kelti életre.
Egy szerencsétlen, visszhangtalanul elmúlt röpcédula-dobálás sikertelenül próbálta megzavarni az avatóünnepséget. Valakik fura fecniken régóta ismert számadatokat közöltek a Bánk bán és a Hídember költségvetéséről. A demonstráció szánalmassá törpült a film nagyszerűsége és az épület csodálatos színei, arányai mellett.