Széchenyi húsvéti áldozata

Megjelent Bereményi Géza és Can Togay A hídember című könyve. A költői párbeszédekből kibontakozó szabálytalan regényt a Hídember című film irodalmi forgatókönyvének is tekinthetjük. Aki azonban áttanulmányozza e könnyed stílusú, magvas gondolatoktól feszülő művet, tanúsíthatja, hogy önálló munkaként is megállja a helyét. Bereményi Géza és Can Togay nem kevesebb, mint tizenegy forgatókönyv-variációt írt. Végül Hábermann Jenő producerrel egyetértésben a negyedik változat mellett döntöttek, amely még őrzi a regényszerű szerkezetet, de már benne van a film alapanyaga.
Először elolvasták Csorba László Széchenyi-monográfiáját, majd számos témába vágó könyvet, cikket. „Ha átélhető történetet akarunk írni, majd filmmé álmodni, csak eredeti forrásból szabad merítenünk” – mondta ki az első varázsigét Bereményi Géza. Széchenyi saját műveit, naplóját, a Hitelt, a Stádiumot, az önkényuralmi korszakban megjelent cikkeit, s a róla szóló kortársi emlékiratokat áttanulmányozva írták meg az első irodalmi forgatókönyvet. Aztán elkezdték egymás mellé rakni a jeleneteket. Míg Can Togay ki nem mondta a második varázsigét: „Széchenyi magnetikus egyéniségének és tetteinek egy irányba szabása a cél. Az ő szemével kell láttatnunk mindent. Még a temetését is úgy kell hát filmre vinnünk, mint- ha a gróf a túlvilágból irányítaná az eseményeket.” A hatalmas cselekedetek és a robusztus egyéniség szinkronja révén találták meg a vezérfonalat. Hogyan válik egy szuggesztív mulatozó, egy vérbeli társasági ember a XIX. század egyik legnagyobb formátumú egyéniségévé? Aki mindennél jobban áhította a magyarság fölemelkedését, ám, mivel mélyen hívő emberként elítélt minden erőszakot, valahol bűnnek érezte a fegyveres forradalmat. A szabadságharc vérbe fojtása, Haynau véres megtorlása után összeomlik, s a döblingi tébolydába kerül. Ám olyannyira fölépül, hogy elkezdi a démoni sakkjátszmáját a hatalommal. Halálának konkrét körülményei mind a könyvben, mind a filmben kétértelműek. Az olvasóra, illetve a nézőre bízzák a döntést. Öngyilkos lett? Egy hívő ember, a húsvéti feltámadás napján? Meggyilkolták? Ám halálával még inkább felfokozta az európai országok ellenszenvét a császárság iránt. A könyv sugallata szerint Széchenyi István húsvéti áldozatot hozott, amellyel kiharcolta a magyarság számára a kiegyezést és a millenniumi fölvirágzás korszakát.