A verbalitás kelepcéje

Édes néném, az Önök kérték-re te is emlékszel. Tudod, szerkesztette Buzáné Fábri Éva. Talán ő volt minden idők leghíresebb tévése, akinek az arcát sosem láttuk. No és soha nem ismerhettük meg a titkot, ki Buza úr. Azzal sem voltunk igazán tisztában, hogy mit csinál pontosan egy szerkesztő, de ha Önök kérték, akkor szerkesztette Buzáné Fábri Éva. A királyi tévé negyvenöt éves fennállásának ünnepi adásfolyamában természetesen helyet kapott az Önök kérték is. Latabártól a Szeszélyes évszakokig címmel szemezgetett a kiváló Antal Imre a legemlékezetesebb humoros jelenetek között. Jólesett újra megnézni a botrányba fulladt badacsonyi szüret közvetítéséről készült paródiát, az Alfonzó-féle Ványa bácsit, a Felvonulók kérték paródiáját vagy Kellér Dezső tévétornás humoreszkjét. A „legütősebb” az 1967-ből származó híradós tudósítás volt, ahol az ördög tudja, hányadik ötéves terv szellemében ajnározták a hazai alumíniumgyártás fantasztikus növekedését, miközben az elvtársak dumáját elnyomta egy égi hang: „Mindenről beszéltek a szószéken, csak arról hallgattok, ami valamennyiünk bánata.” Nem mondom, csinos kis botrány kerekedett a technikai malőrből. Az történt ugyanis, hogy a kettes csatornát próbálgatták kísérleti jelleggel, és bizony összekeveredett a két műsor hangja. Ilyen, mára poénossá csitult gikszerek meg vidám műsorok tették elviselhetővé az átkost. Akkor így festett a humor.
Édes néném, ma Magyarországon elég bekapcsolni a tévét valamelyik politikai műsor idején, amikor éppen az újonnan kinevezett kormánypárti vezér magyarázkodik, s máris szembesülhetünk a jelen humorával. Vannak ugye ezek a fránya problémák. Aggódni még sincs okunk, mivel az új kormány azon van, hogy megoldja azokat. Valahogy így: „verbálisan foglalkoznak a problémával”. Ezt Medgyessy Péter frissen felesketett miniszterelnök úr mondta minap az ő összetéveszthetetlen verbalitásával. Hogy pontosan mit jelent a mondat, arról fogalmam sincs, de röhögnöm kell rajta most is, amikor leírom. Hofi annak idején jobban csinálta, mint most a miniszterelnök. Neki hittek az emberek. Medgyessynek saját egykori elvtársai sem hittek. Ezért, bár lehetett volna, mégsem lett miniszterelnök anno. Talán ha kicsivel jobb verbális képességekkel bír, sikerül neki. Akkor. Most önök kérték – akinek nem inge, ne vegye magára –, és pechünkre teljesült. Az Önök kérték-et arra találták ki, hogy új műsorok gyártása helyett, ingyért, az archívumból lehessen megtölteni az adásidő egy részét. Ezt hívják ismétlésnek. Meg azt, hogy a szoclib kormányzást újra műsorra tűzték. A nagy ürömben annyi örömünk akad majd, hogy jókat derülhetünk a készülékek előtt a miniszterelnök úr produkcióin.
Én kaján vigyorral fogom nézni, amikor Medgyessy úr éppen a társadalmi árkot temeti be, amely cselekedetének köszönhetően az iskolákban tanulni fognak, a munkahelyeken dolgozni, a templomokban imádkozni, az utcákon közlekedni. Az európai stílusú politizálás színtere pedig (kizárólag) a parlament lesz.
Önök kérték…