Ha jól emlékszem, ön sem ma kezdett el filmekkel, filmforgalmazással foglalkozni.
– A filmszakmát az Intercomban kóstoltam és ismertem meg 1993–1997-ig. Három évig voltam a cég gazdasági igazgatója, majd egy évig a video üzletág vezetője. Kétéves szakmán kívüli intermezzo után Münchenbe kerültem a Kinowelt Internationalhoz, ahol idén márciusig koordináltam a kelet-európai video-DVD üzletág tevékenységét. Az SPI és az én történetem úgy keresztezték egymást, hogy családi okokból haza kellett térnem, gyermekünk született, s úgy éreztem, itthon a helyem. Szinte ezzel egy időben döntött úgy az SPI International vezetősége, hogy a tervezetthez képest egy évvel korábban alapítja meg a magyarországi leányvállalatát. Rám talált a kihívás, az izgalmas feladat: meghonosítani itthon is egy máshol sikeresnek bizonyult filmes profilt.
– Nem tűnik ez túlzott merészségnek egy telítettnek látszó filmpiacon?
– Régi barátaim, kollégáim, közvetve-közvetlenül, szinte naponta fölteszik nekem ugyanezt a kérdést. A választ lehetetlen egyetlen mondatba foglalni. Nincs fontosabb például a jó munkakapcsolatok megteremtésénél, ezt megkönnyíti, hogy a magyar filmszakmában lépten-nyomon régi kollégákkal találkozom. Ugyanakkor újszerűen izgalmassá is teszi a helyzetet, hogy mégis csak versenytárs cégek kötelékében dolgozó barátokkal kell korrekt üzleti tárgyalásokat folytatnom. Az ember gyomra nagy versenyek előtt is öszszeszorul, így alig várjuk, hogy eldördüljön a startpisztoly és az előkészületek után elkezdhessük végre a szakmai munkát.
– Vajon a magyar közönség mennyire lesz vevő az önök kínálatára?
– Az SPI főként olyan független filmekkel foglalkozik, amelyek a nagyközönség igényére is számot tarthatnak, érdekesek, érthetők, vonzók, ugyanakkor kulturális értéket is képviselnek. Úgy szoktuk mondani, hogy az általunk forgalmazott alkotások többnyire közérthető művészfilmek, vagy művészi szempontból igényes, „intelligens közönségfilmek”. Szeretnénk megtalálni egy egészséges középutat a művészfilmek és a kommersz alkotások között. Missziónkat megkönnyíti, hogy ma már a közönség nem e kategóriák nyomvonalán skatulyáz. A statisztikák szerint Magyarországon is egyre erősödik az a tendencia, hogy a nézőknek kicsit kezd elegük lenni a „csimm-bumm” filmekből, s hajlandók rámozdulni az igényes alkotásokra is. Mi az úgynevezett független piacról szeretnénk behozni elsősorban amerikai és európai műveket. E fő irányvonaltól nem térünk el akkor sem, ha kommersz filmeket kell forgalmaznunk, már csak azért is, mert valamiből támogatnunk, csúnya szóval keresztfinanszíroznunk kell a kulturális szempontból értékes többséget. Az intelligens filmeket egyelőre mindenütt a kommersz mozi, a videós, a televíziós, DVD-s ágazat támogatja – ám egyszer talán eljön az idő, amikor az igényes filmeket eltartja saját törzsközönségük. A tavalyi magyar filmforgalmazói adatok tanulmányozása közben ráébredtem, hogy minden versenytársunknak voltak kellemetlen percei. E kudarcokat csak megfelelő mennyiségű tömegfilm bemutatásával lehet kezelni, akkor beleférnek a „boltba” a rossz eredmények, a bukások és a negatív rekordok is. Az elkövetkező egy-másfél évre elégséges kifutási időt biztosítanak jelenlegi filmjeink és folyamatosan bővítjük a kínálatot.
– Első filmjük, a Traffic bemutatásával eldördül az a bizonyos startpisztoly. Hogyan tovább?
– Az SPI magyarországi premierje május 30-án, csütörtökön lesz Steven Soderbergh Traffic című alkotásával. Ez a film négy Oscart hozott alkotóinak. A legjobb rendező díja mellett Stephen Mírrione a legjobb vágás, Stephen Gaghan a legjobb forgatókönyv, Benicio Del Torro a legjobb férfi mellékszereplő díját kapta meg a Los Angeles-i Filmakadémián. Ami a folytatást illeti, cégünk egyelőre havi két filmmel kíván jelen lenni a magyar piacon. S ha nem is a közeljövőben, de reményeim szerint pár hónapon belül már magyar filmek forgalmazásával is foglalkozhatunk.
origo.hu
Gulyás Gergely: A háborús veszély nagyobb, mint valaha
