A megszállott országjárók, a kiskunsági táj különös, egyedi arculatának szerelmesei kiváltképpen kedvelik Orgovány-pusztát, ezt az eredetileg Kunszentmiklóshoz tartozó települést. A puszta kifejezés ebben az esetben egy különleges formációra utal, a tanyákból, tanyabokrokból kialakult faluszerű közösségre. Ezek a Hortobágyon, a Kiskunságban, de például a dunántúli Ormánságban egyaránt meghonosodott települések, amennyiben túlélték az államszocializmus erőszakolt település-öszszevonási (magyarul: tanya- és falusorvasztó) törekvéseit, egyszerre őrzik ma is a két közösségvariáció arculatát.
Eme nyájas és zord tündérvilágról írt ragyogó könyvet Molnár Gergely orogoványi lelkipásztor, aki 1895-től 1936-ig készítette szorgos feljegyzéseit a tájról, melynek szellemi és fizikai értelemben véve egyaránt alakítója, formálója volt. Molnár Gergely amellett, hogy hirdette Isten igéjét, templomot, paplakot, iskolát és postát épített. Együtt gazdálkodott a puszták népével, segítette azokat a folyamatokat, amelyek a tanyás rendszerből markáns arculatú, pusztai faluközösséggé szervezték a települést. Az Orgoványi naplóból megtudjuk, hogyan alakultak ki a korabeli önépítkezés megannyi formációi, a Hangya-szövetkezettől a tűzoltóegyletig, a gazdakörtől a műkedvelő színtársulatig. És megismerünk egy kiváló embert, akit a keresztyén erkölcsök és a hazafiság, a lokálpatriotizmus és a társadalmi szolidaritás tett a puszta első számú polgárává, a közösség példaképévé.
A napló szövegét a krónikát író lelkész méltó unokája, Molnár Miklós József Attila-díjas író gondozta. A kötetet, amely komoly sikert aratott a budapesti könyvfesztiválon is, május 11-én, szombaton délután négy órakor együtt mutatja be az orgoványi művelődési házban Molnár Miklós író, Mátis Lívia irodalomtörténész, a Kortárs Kiadó vezetője és Ambrus Lajos író, a könyv szerkesztője. A szemelvényeket Németh Márta előadóművész, a szombathelyi Ferrum Színpad tagja olvassa fel.
origo.hu
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között
