Merre tart a sajtószabadság?

-MONITOR-
Édes néném, múltkoriban az eljövendő sajtórabság rémképét vetítettem eléd. Többen óva intettek, nehogy hebrencs módra megkongassam a sajtószabadság lélekharangját. Nem voltam hebrencs, írásom másnapján máris mutatkoztak sanda előjelek. A Naprakészben olyan vendég műsorvezetők szerepeltek, akik nyíltan vállalva pártszimpátiájukat, lelkesítették a népet a Városligetben, amíg az istenadta várakozott Medgyessy meg Kuncze urakra. Nos ők csupa olyan vendéget hívtak, akik vagy lizsébeliek voltak, vagy főpolgármesterek. Nincs is ezzel baj. Főleg nem egy csúf részrehajlással vádolt közszolgálati média, az m1 esetében. Bizony nem szabad kirekesztő módon viselkedni politikai meggyőződése miatt senkivel. Amennyiben ezt elfogadjuk, csupán azt nem értem, vajon miért rekednek kívül a többségben lévő, már kis híján kormánypárti sajtóból mindazok, akik politikai meggyőződésből, nyíltan a polgári erők mögé sorakoztak. Igaz, most már bizton állíthatjuk, későn. Ám ez a késlekedés nem az ő számlájukra írandó.
Édes néném, számodra, kintről nézve nyilván másképp festenek a dolgok, de akkor sem hiszem – mert jól ismerlek –, hogy te bevetted: a tv2-t azért fejezték le, mert nem ment elég jól a szekere. E hal állítólag azért bűzlött, mert folyamatosan és durván esett a nézettsége. Ehhez képest mi pórias nézők azt „tanultuk”, hogy a csiga Magyarország legkedveltebb vagy legnézettebb, vagy vezető – én rossz tanulónak bizonyultam – televíziója. A halat büdösítő fej helyére újat tettek. Érdekes, hogy az új fej éppen azokban a műsorokban fejeskedett eddig, melyek csúf részrehajlással vádolhatók, nyilván nem a polgári erők irányába. Emlékszel, küldtem neked olyan balra tartó politikai hetilapot, amelyik írásos formában közölte az egyik ilyen műsor riportjait.
Édes néném, a közelmúltban valamelyik kijelölt kormánypárti napilapunkban olvastam interjút az egyik, egykor nagynevű tévés személyiségünkkel. A dolog azért is érdekes, mivel az illető nevét rebesgették a királyi tévé jövőben szóba jöhető vezetői között. Nos, abban az írásban ismételten felmerül a Duna TV esetleges megszüntetésének kérdése. Ezt a rémképet én szintén vázoltam már neked, s lám, lehet, hogy mégsem puszta rémképpel akad dolgunk. Ugyebár a Duna elsősorban a határon túl élő magyarok számára sugároz műsorokat. Ha tehát megszüntetnék, helyét pedig a jövendő kormánypárt által visszakaparintott m2 foglalná el, akkor az anyaországon kívül élők kizárólag azt a „minden nagyon szépet, minden nagyon jót” kapnák, amivel Medgyessy úr meg van elégedve. Másrészt a cikkben modern értelemben vett közszolgálatiságról esik szó, egy úgymond kultúrtelevízióról. Ne feledjük, a Duna éppen azért kapta nemzetközi díját pár esztendeje, mivel ilyen csatorna. Miként létezik az az adó is, amelynek a meglévő színházi, zenei felvételekből kellene gazdálkodnia, úgy hívják, Filmmúzeum. Furcsa gondolat a nyilatkozó részéről, hogy a színházi közvetítéseket egy Filmmúzeumhoz hasonló kábelcsatornára száműzné. A színi produkciókat azok számára kell televízión keresztül eljuttatni, akiknek esélyük sincs legalább egyszer az életben átélni az előadás csodáját, mert mondjuk nem tájol a közelükben egyetlen társulat sem, vagy képtelenek eljutni a legközelebbi játszóhelyig, vagy mert nem telik rá. (Két fő számára az utazás és a jegyek körülbelül háromezer forintba kerülnek, plusz a szállás, hiszen a tömegközlekedés a tapsrenddel egy időben ér véget.) Nos, akik ilyen körülmények között élnek, azoknak nagy valószínűséggel nincs sem kábeljük, sem AM-mikrójuk, sem parabolaantennájuk. Számukra maradna a közszolgálati csatorna szórt adása. Ezért kötelező ott sugározni a színházi közvetítéseket.
A beszélgetésben említett fájó pont, a gyermektévézés nekem is szívügyem. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy a legkisebbeknek szóló műsorokat nem a polgári kormány sorvasztotta el. Kivégezték azt már előtte, méghozzá elsősorban a médiatörvény mérgével. Ez a jogszabály tiltja a közszolgálati gyermekműsorok szponzorálását. Támogató pedig nyilván lenne, de nem lehet. Így elszegényednek azok a produkciók, amelyeket a legnagyobb pompával kellene kiállítani. Nem igazán értem, jó nevű televíziós személyiségünk mi módon akarja fellendíteni a műfajt, amikor célja, hogy legalább egy esztendeig ne legyen reklám és szponzoráció a királyiban?