József Attiláról, aki talán mindenkinél tisztább hangon nevezi nevén a rettegés démonát, s talán mindenkinél logikusabban tudatosítja a tudattalanunkból feltörekvő rémképeket, Jelenczki István készített érzékeny filmet. A Hagyaték című montázst pünkösdhétfőn láthatjuk a Duna TV-ben. Az alkotást megálmodói joggal nevezik film helyett inkább filmversnek. Jelenczki István rendező és Simon Péter színművész együtt állították össze József Attila hátrahagyott verseiből és töredékeiből azt a szövegkollázst, amely a halálról és az életről, az újjászületésről és az enyészetről, Istenről, a halhatatlanságról, a hitetlenségről és a csak azért is hitről tesz vallomást a költő szavainak és a rendező látomásainak segítségével.
A Hagyaték felütése József Attila létfilozófiájának mágneses középpontjába vonz bennünket. Parázsként izzó, piros és sárga színekben játszó vulkanikus magma-csöppecskét látunk, amelyet a kamera átvarázsol virágszirommá. A további képsorokon a föld lombos zöldje, a víz nyugalma, a levegő tágassága az őselemek megbonthatatlan egységét sugallja, majd ehhez kapcsolódik a Föld távlati képe, amely hirtelen alámerül a tengerben. A nagy, egyetemes víz eltűnik és csak erővonalak maradnak a helyén. Belőlük pedig először csak fölsejlik, azután kontúrosan kibontakozik Szűz Mária képe, hogy aztán tovatűnjön. S a születés és a halál egységét jelképező elemek újra és újra egymásba játszanak. E háttér mögött Simon Péter hangján megszólal a vox humana: „megöltök, megöltök”, halljuk egyre tagoltabban és mind rémültebb hangon ismétlődni a szót, végül múlt időben: „megöltetek”.
E sokkoló bevezetést követően egymás után látjuk József Attila gyermek, ifjú, felnőtt arcképét. Hogy ki ölte meg őt? A világ súlyától roppant össze, vagy ő maga, tudatosan jutott el időnek előtte, önként választott végzetként a földi élet végpontjáig? Erre felelnek és ezt a kérdést hagyják nyitva a költemények. A tényszerű válasznál ugyanis sokkal fontosabb, hogy a költő és a rendező együtt adnak a befogadónak árnyalt válaszokat saját sorsképletünk kínzó kérdőjeleire. A krisztusi szent sebektől megérintett zseni felfokozottan éli át az emberek és az emberiség kínjait. A költő a rendező látomásai és a versmondó felfogása szerint is egyszerre halhatott bele a világ kegyetlenségébe, a többiek érzéketlenségébe és saját felfokozott érzékenységébe. Démoni szorongásai és a félelem legyőzésének nagyszerű kényszere szülte azokat a verseket, amelyek újjáélesztik és halhatatlanságra ítélik őt. A költőt, akiben a gyermekkori, nevelőszülőktől elszenvedett megaláztatások fájdalma, az üldözési mániáig fokozódó túlérzékenység félelme, a magyarság és az emberiség minden elképzelhető kínja, gyötrelme teremtett egyetemes értékű lírát. Ő tudta, hogy a szabadágnak csak a rend adhat valódi értelmet. Hiszen csupán ez a két alapvető, a lélekben együtt létező igény teheti képessé az embert a végtelen megértésére.
origo.hu
Rátámadt a kalauzra egy férfi
