Arculatunkat és fő feladatainkat meghatározta az alapító okirat, az anyanyelv ápolása, az összmagyarság kulturális értékeinek számbavétele és továbbítása a nézők számára, objektív, tárgyilagos hírszolgáltatás az egész Kárpát-medencéről, valamint a magyarság együvé tartozásának erősítése – mondja Pekár István. – Ez nem más, mint egy klasszikus európai közszolgálati televízió hitvallása. Kulturális profilunk kiteljesedéseként 1999 őszén az UNESCO-tól megkaptuk a Camera-díjat, ami a világ legjobb kulturális televíziójának címét jelenti. Az eredeti alapelvekhez ma is ragaszkodunk, csupán a hírműsorainkat próbáljuk folyamatosan frissebbé, aktuálisabbá, mozgékonyabbá tenni.
– A díj azért tűnik megérdemeltnek, mert a Duna TV minden műsorának arca van. Ha lefednénk az adók logóját, a Duna TV-t szinte mindenki két-három képsor, szó nyomán felismerné. Ez aligha mondható el a többi televíziós csatornáról…
– Amikor kimondjuk azt, hogy Duna Televízió, akkor ez nem a Mészáros utcai épületet takarja, hanem létező szellemiséget határoz meg. Erdélyi pedagógusok állítják, hogy az ottani gyerekek a Duna TV-től tanultak meg szépen, árnyaltan beszélni; ennél nagyobb sikert elképzelni sem lehet. Műsorszerkezetünk mozifilmes részének legszembetűnőbb sajátossága, hogy szisztematikusan válogatunk Magyarország és a világ művészetének legjavából. A nagy olasz neoszürrealista triász, Fellini, Antonioni, Pasolini, a francia, a cseh új hullám, az újabb lengyel filmművészet alkotásai mellett iráni, azerbajdzsáni, orosz és török művészfilmek közt tallózhat a néző. Egyre nagyobb igény mutatkozik a rangos ismeretterjesztő filmekre is, mint például a Század emlékezetes pillanatai című sorozat.
– A Duna TV-ről azt is el szokták mondani, hogy nemcsak a tízmilliós anyaországnak, hanem az összmagyarságnak is televíziója kíván lenni.
– Amennyire lehet, szándékosan kerüljük még a „határon túli magyarság” terminológiát is. Elemző hírműsorainkban s a híradóban is keverjük a hazai híranyagot az erdélyi, a kárpátaljai, a bácskai eseményekkel. Igyekszünk úgy tenni, mintha nem is lennének határok. A háttéranyagoknál is figyelembe vesszük, hogy a Kárpát-medencei magyarság hazánkon kívül még hét országban él, s számos magyar azonosságát őrző ember lakik Nyugat-Európában úgy, hogy nincs kapcsolata magyar közösségekkel. Látható, hogy a „szellemi haza” polgárai az anyaországra figyelnek, egymásra kevésbé. Nekik és nekünk is égetően fontos, hogy ők mindnyájan valódi képet nyerjenek arról, mi történik a Kárpát-medencében.
– Az utóbbi két esztendőben a Duna – őrizve eredeti szellemiségét – igyekezett mozgékonyabb hírműsorokat kialakítani: létrejött a két erdélyi szerkesztőség.
– Amikor megpályáztam az elnöki széket, kis kivagyisággal úgy fogalmaztam, hogy legyen a Duna TV a Kárpát-medence CNN-je. Mostanra eljutottunk odáig, hogy tizenhét tudósítói pontról sugározhatunk friss híranyagot. E bázisok között már van két önálló stúdiónk Kolozsvárott és Székelyudvarhelyen. A korszerűtlen rendszer megújításánál is fontosabb lenne egy pozsonyi, egy szabadkai és egy bukaresti stúdió telepítése, hiszen a román parlament rendszeresen ott ülésezik. A már meglévőkön kívül még legalább húsz-huszonöt tudósítói párost kellene kialakítani, hogy a hálózat teljesen lefedje a magyarlakta területet, s ne kényszerüljön több száz kilométeres utakra egy-egy tudósítónk. Ennek zökkenőmentes működtetéséhez évi kétszázmillió forintnyi összegre lenne szükségünk, de sürgősen, hiszen hosszú éveken keresztül csak arra vettük igénybe a határon kívüli munkatársakat, hogy rövid tudósításokat készítsenek, ráadásul vágatlanul kértük tőlük az anyagokat, ami gátolta a szakmai fejlődésüket. Most próbáljuk elérni, hogy a két nagy stúdió – legalább havi rendszerességgel – önállóan elkészíthessen egy-egy félórás, negyven- perces filmet, egyelőre a Szellem órája, a Tálentum- vagy a Sziget-sorozat számára.
– Néha-néha felröppen a Duna TV megszűnéséről szóló híresztelés. Most mi a helyzet?
– Optimista vagyok, de tény és való, hogy az Antall-kormány parlamenti ellenzékének hozzászólásaiban, majd az 1994-es kurzusváltás után többször is szóba került megszüntetésünk, azzal az indokkal, hogy a Duna Televíziót az Antall-kormány illegitim módon hozta létre. Istennek hála, Sára Sándor és az akkori menedzsment tekintélye megvédte állásainkat, mindig sikerült kellő számú szövetségest találnunk. Amióta az 1996-os médiatörvény rögzítette, hogy a Duna TV egyenrangú közszolgálati televízió a magyar médiapalettán, azóta a Dunához nehéz törvényes eszközökkel hozzányúlni, mivel részvénytársaság vagyunk, s a társasági törvény minden előírása ugyanúgy vonatkozik ránk, mint például az elektromos művekre. Egyedül gazdasági eszközökkel lehetne tönkretenni bennünket. Hosszú, szívós megszorításokkal az idei első negyedévben elértük már, hogy a Duna TV nem veszteséges. Viszont annyira lecsupaszítottuk a műsorainkat, hogy a takarékosság most már a minőség rovására megy, miközben komoly fejlesztési terveink vannak. A Kárpát-medencei tudósítói hálózat megerősítése mellett van egy merész álmom. Szeretnénk eljutni Észak-Amerikába, mert akkor méginkább a világ összmagyarságának televíziójává válhatnánk, s szinte már csak a százharmincezres dél-amerikai, a hatvanezres ausztráliai s a tízezres dél-afrikai magyarságot kellene elérnünk.
– Úgy hírlik, önök már most elkezdik ünnepelni a Duna TV decemberi születésnapját.
– 2002. december 18-ra tervezzük a nagyszabású jubileumi gálaműsort, de úgy gondolom, hogy tíz éve futó műsorainkban, sorozatainkban már elkezdhetjük a visszaemlékezést. Szerkesztőinkkel közösen azt tervezzük, hogy visszatekintő összeállításokban idéznénk fel magazinműsoraink legmarkánsabb részleteit. Ezek a régi és új elemeket plasztikusan vegyítő szintézisek kiváló alkalmat jelenthetnének arra, hogy hagyományőrző és értékteremtő filozófiánk lényegét a közvélemény elé tárjuk. Ha a fogékony, érzékeny nézők ráébrednek, hogy a minőség soha nem megy ki a divatból, akkor nyert ügyünk van.
origo.hu
Deák Dániel szerint látványosan Magyar Péter megrendelése a mai Medián-kutatás is
