Nyerő csapat mindig kell

Kalciumhiányos gerincű, baloldali „sportbarátok” leírták Kokót politikai meggyőződése, pontosabban annak kinyilatkoztatása miatt. Jellemző. Úgy fest, ők azok, akik igyekeznek megosztani a magyar társadalmat. Ők, akik képmutató módon elásták a csatabárdot a megbékélés jegyében. Felmerül a kérdés, kik ásták elő a nevezett fegyvert? Tapasztalataim szerint a kormányon lévők nem szoktak kulturális polgárháborút hirdetni, ez az ellenzék feladata – csatabárddal vagy mással. Na már most, milyen dolog elásni a tomahawkot akkor, amikor a támadó fél éppen nyer, vagyis kormányzati helyzetbe kerül? Mondjuk, képmutató. Győzelmüket nem érzik véglegesnek. Erre utal, hogy a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) lezajlott ünnepélyes csatabárdtemetésen a ceremóniamesterek közölték: a bárd természetesen bármikor kiásható. Ne tessenek ám valódi háborúra gondolni! A csatabárdkiásók mindössze „megvédték” azt, amit amúgy is ők szorongatnak markukban: a kultúrát. Azért estek pánikba a tapasztalt harcosok, mert több mint fél évszázad elteltével birodalmukból kihasítottak egy kis szegletet. Mondanom sem kell, e szegletet, a Nemzetit, hamar megkaparintották, fütyülve a demokrácia játékszabályaira. De hát kit érdekelnek a szabályok háborúban? A harcoló felek bal szárnyát erősíti az RTL Klub is. Igaz, nagy taktikusok. Egyfelől ott van például a Heti hetes című (még mindig) kampánykabaré, másfelől a Kell egy csapat, Kovács Kokó Istvánnal. Nézzük az újonnan indult vetélkedőt.
Minden hibájával együtt amolyan nosztalgikus oázis a Kell egy csapat a csatorna közízlést romboló műsorfolyamában. Nosztalgikus, mivel a nyolcvanas évek televíziózását idézi. Ennek megfelelően a produkció persze unalmas, minek tagadjuk. Az unalom két forrásból táplálkozik. Egyrészt rendkívül hosszadalmas a résztvevők bemutatása. Ugyanakkor – ennek köszönhetően – a játékosok nem arctalanok, mint más, Nyugatról importált, vetélkedőnek titulált show-műsorokban. Végre látni zavart tekinteteket, bizonytalankodó, boszszankodó embereket. Még az adásba nem való, privát beszólások is hallhatók imitt-amott, amikor a hangmérnök elfelejti lekeverni a résztvevő mikroportját vagy amikor a résztvevő felejti el, hogy „be van mikrofonozva”, ezért a válaszokon kívül nem kellene megszólalnia. Másrészt sokak számára unalmat áraszthatnak a kérdések. Amolyan intelligenciatesztre jellemző villámkérdések záporoznak a játékosokra. Ebben is felfedezhető némi jó, nevezetesen a népművelés szándéka. Ugyan elég szerencsétlen időpontban kerül adásba nap mint nap a műsor, azonban éppen akkor, amikor a diákok hazatérnek az iskolából. Elvileg tehát amennyiben a Kell egy csapatot kapcsolják be, gazdagíthatják alapműveltségüket.
Kovács István rátermett műsorvezető. Nem szerepel, nem adja a profit. Mindvégig érezzük, egy kiváló sportoló áll a kamerák előtt. Talán ez a játékosokra is megnyugtatólag hat. Kár, hogy a műsorkészítők igen szűk mozgásteret hagytak Kokónak, főleg, mivel majd az egész adás alatt az asztalába épített monitort kényszerül nézni. Így a kelleténél kevesebbszer tudják bevágni, mert ugye egy lesütött szemű ember kissé hülyén fest premier plánban. Mondjon bárki bármit, Kovács Kokó Istvánra továbbra is büszkék lehetünk.