A napi politika és színjátszás

Megkezdődött a nyári színházi szezon. Már túl vagyunk olyan nagyszabású rendezvénysorozatokon, mint a Pécsi Országos Színházi Találkozó, azon a találkozón, ahol egykor néhányan kiásták a csatabárdot, a kormányváltás után gyorsan elásták; vagy ott volt a miskolci Bartók + Puccini operafesztivál, amelynek horribilis költségvetéséből csupán a fellépőket díjazták, a műszak szinte üres zsebbel gályázta végig az ünnepi előadás-sorozatot. Miskolc, ahol a közelmúltban lezajlott igazgatóválasztás eredménye szerint a tíz évig direktoroskodó Hegyi Árpád Jutocsát Kiss László váltja székében, igaz, mindössze egy csonka évad erejéig, függetlenül attól, hogy a társulat saját szavazásán 129:17 arányban támogatta az új vezetőt. Budaörsön először kinevezték Nemcsák Károlyt Éless Béla helyére a Játékszín igazgatójának, majd visszavonták döntésüket, és új pályázat kiírása mellett voksoltak a városatyák. Debrecenben vagy húsz színésztől megszabadult az új vezetés, az Operaházban visszahívták a ’98-as kormányváltás előtti főigazgatót, menesztve a két esztendeje hivatalban lévő vezetőket. No és ne feledkezzünk meg a Nemzeti Színház ügyéről sem.