A napi politika és színjátszás

Megkezdődött a nyári színházi szezon. Már túl vagyunk olyan nagyszabású rendezvénysorozatokon, mint a Pécsi Országos Színházi Találkozó, azon a találkozón, ahol egykor néhányan kiásták a csatabárdot, a kormányváltás után gyorsan elásták; vagy ott volt a miskolci Bartók + Puccini operafesztivál, amelynek horribilis költségvetéséből csupán a fellépőket díjazták, a műszak szinte üres zsebbel gályázta végig az ünnepi előadás-sorozatot. Miskolc, ahol a közelmúltban lezajlott igazgatóválasztás eredménye szerint a tíz évig direktoroskodó Hegyi Árpád Jutocsát Kiss László váltja székében, igaz, mindössze egy csonka évad erejéig, függetlenül attól, hogy a társulat saját szavazásán 129:17 arányban támogatta az új vezetőt. Budaörsön először kinevezték Nemcsák Károlyt Éless Béla helyére a Játékszín igazgatójának, majd visszavonták döntésüket, és új pályázat kiírása mellett voksoltak a városatyák. Debrecenben vagy húsz színésztől megszabadult az új vezetés, az Operaházban visszahívták a ’98-as kormányváltás előtti főigazgatót, menesztve a két esztendeje hivatalban lévő vezetőket. No és ne feledkezzünk meg a Nemzeti Színház ügyéről sem.

Megkezdődött a nyári szezon, s remélhetőleg a bemutatott produkciók magas színvonalától lesz hangos a sajtó, nem a politikai villongásoktól, botrányoktól, műbalhéktól. Megnyitja kapuit az ország legnagyobb, leghíresebb szabadtéri játszóhelye a szegedi dóm előtt, immár hetvenegyedik alkalommal. A műsorterv mellett a politika és a színház szerepéről is beszélgettünk a Szegedi Nemzeti Színház és a szabadtéri játékok főigazgatójával, Korognai Károllyal.
Jómagam úgy emlékszem, a nyolcvanas évek végén, Szegeden mutattak be először nagyszabású hazai rockoperákat komoly színházi körülmények között. Akkoriban amolyan háziszerzőnek számított Szörényi Levente. Idén Szörényi színpadi művei Esztergomba költöztek. Nemcsak a nyolcvanas években, de a közelmúltban ismét három esztendőn át láthatták a nézők rockoperáit, emlékeztet a direktor, s hozzáfűzi: a kínálatot időről időre meg kell újítani. Az idei műsorterv felvillantja a szabadtér megújulni kívánó arculatát.
Ne tessenek elriadni, a hét évtizedes alapvetések hagyományként tartják egybe a repertoárt. Ennek megfelelően láthatnak majd operát, Bizet Carmenjét Nagy Viktor rendezésében (augusztus 9., 10.). A már említett nyolcvanas években meghonosodott tradíciót követi a musicalek bemutatója. Idén a tavaly nagy sikert aratott Evitát újítják fel (július 19-20-21.). S ha már sorba vesszük a hagyományokat, ne feledkezzünk meg a prózáról sem. Shakespeare III. Richárdja került színre tegnap, s látható lesz holnap is. Én kíváncsian várom az előadásokat, hiszen egy ilyen óriási, négyezer fős nézőterű színház komoly feladat elé állítja a színészeket és a rendezőt. Korognai Károly szerint legyen bármekkora a tér, a jó színész személyisége képes azt megtölteni. Jó színészből pedig nincs hiány, Valló Péter rendezése igazi sztárparádét kínál: a címszereplő Kulka János mellett színre lép Törőcsik Mari, Takács Katalin, Almási Éva, Ónodi Eszter, Bálint András, Székhelyi József, s a pályáját egykor Szegeden kezdő Szervét Tibor. E szintén hagyományosnak mondható szokás – a neves művészek felléptetése – az, amellyel Korognai Károly a jövőben tovább kívánja emelni a Szegedi Szabadtéri Játékok színvonalát.
Közhely, ám tény: zenés produkciókra szívesebben váltanak jegyet a nézők, mint prózai előadásokra. Az elkövetkező másfél hónap kínálatában ezt természetesen szem előtt tartotta a szabadtéri vezérkara. Lesz tehát musical, méghozzá igazi magyar módi, Made in Hungaria címmel (július 12., 13.); méltán világhírű filmzeneszerző, Ennio Morricone koncertje (július 25.); operettgála (augusztus 17.); a 100 Tagú Cigányzenekar és a Boban Markovic Orkestar különleges hangulatú fellépése (augusztus 18.) és a hagyományosnak számító Dóm Dixigála (augusztus 11.); továbbá tánc minden mennyiségben: először a Győri Balett adja elő a Purim, avagy a sorsvetés című produkcióját (július 26.), majd a szintén tradicionálisnak számító nemzetközi néptáncgála következik (augusztus 2., 3.).
Egyszóval, amolyan igazi közönségcsalogató műsor várja az érdeklődőket. Mi tagadás, a foghíjas nézőtér látványa bizony összeszorítja a fellépők torkát, amellett kevéssé gyarapítja a Szegedi Szabadtéri Játékok bevételét. Márpedig 80 százalékos jegyeladás lenne kívánatos. Az intézmény támogatottsága biztos, az önkormányzat megemelte a Nemzeti és a szabadtéri büdzséjét, hangsúlyozza Korognai Károly, ám hozzáteszi: a szakma egyetért abban, hogy a magyarországi színházak összköltségvetését emelni kellene, körülbelül 2-4 milliárd forinttal. Ennyire alulfinanszírozottak társulataink, s ezt elsősorban a dolgozók érzik meg. Tény: Magyarországon a színházba járási kedv megmaradt, ezért valóban megérdemelné ez a szakma, hogy kicsit bőkezűbben bánjon vele a központi költségvetés. Persze, aki a pénzt adja, az alkalmasint meg is feledkezhet magáról: figyelmen kívül hagyhatja a támogatás közpénz voltát, s azért cserébe elvárásokat, netán lojalitást várhat az intézményvezetőktől. Végső esetben lecserélheti saját emberére. Korognai Károly politikailag teljeséggel semlegesnek vallja magát, ennek ellenére azonban a jelenlegi fideszes városvezetéssel kiváló kapcsolatot alakított ki. Ugyanakkor az ellenzéki képviselők is rendre megszavazták mindazt, amire az általa irányított színháznak szüksége volt. Egy vidéki város színidirektorának kötelessége, hogy a helyi önkormányzattal jó viszonyban legyen, véli az igazgató, ami persze kétoldalú dolog, így a város vezetésére is ró efféle kötelezettséget a színházzal szemben. Korognai Károly szerint egy színházi menedzsmentnek a napi politikához mindössze ennyi a köze.