A polgári körök tévéje

2002. 07. 10. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Édes néném, tegnap reggel az m1-en Kerényi Imre vázolta elképzelését – amellyel Egerben, egy polgári körös gyűlésen már megismerkedhettek az ott lévők – a médiaegyensúly helyrebillentésével kapcsolatban. Az igazgató-rendező médiaterrorként határozta meg a fennálló helyzetet, amely szerint, mint fogalmazott: a sajtó kilencvenöt-kilencvennyolc százalékát tartja kezében a szociálliberális oldal. Ennek a cseppet sem EU-konform pártosságnak köszönhetik a jelenleg kormányon lévők, hogy sikeresen átmoshatják a tévénéző állampolgárok agyát. Nem véletlenül rontott az egyik balos hetilap riportere valamelyik országgyűlési képviselőjükre, mondván, elege van már ebből a gyengekezűségből (valami ilyesfélét mondott), amivel a közszolgálati csatornát kezelik. Ugyanis azt akarja (akarják vele együtt többen), szoruljon ökölbe a gyenge kéz és verje ki a Szabadság térről meg az óbudai épületből a most ott tanyázókat. Tarthatatlannak, felháborítónak, tűrhetetlennek ítélik, hogy az m1 műsorai nem tükrözik a két hónappal ezelőtti választások eredményét. Azt mondják, a Fidesz nem hajlandó tudomásul venni vereségét, s a közsszolgálati tévé folytatja a polgári propagandát. Liberáliséknál tehát a sajtószabadság az, amikor a kormányon lévőket ajnározzák a tévék, rádiók, újságok, de csakis akkor, ha történetesen ők vannak kormányon.
Édes néném, meg kell érteni őket: a médiaterror kizárólag akkor válhat teljessé, amikor a sajtó 100 százalékát a kezükbe kaparintják. Erre bizony egyre kevesebb az idejük. Egyrészt, mivel a száznapos centiből már jócskán hiányzik; másrészt, mert közeleg az önkormányzati választások időpontja. A fővárossal könnyedén boldogulhatnak (újra), ott kábelen eljuttatják a szavazásra jogosultaknak a csigatévé és az ATV azon műsorait, amelyekkel az általuk jónak vélt név melletti voksolásra ösztönözhetik híveiket, illetve az ingadozókat, a politikának hátat fordítókat, na és természetesen a plebset. A vidékkel, főleg a kistelepülésekkel ellenben meggyűlhet a bajuk, ott ugyanis elsősorban a királyit nézik a polgárok. Az meg ugye gazul ellenpropagandát folytat, fütyülve az elvtársak és ügynök urak sajtószabadságára. Persze rövid idő kérdése csupán, s a jelenlegi kormánypártok privatizálják az m1-et. Igaz, leszavazták a közszolgálati csatorna működéséhez szükséges anyagi támogatást, ám ha már házon belül érzik magukat, mégis csak megnyílik majd az üvegzseb. (Nem először és nem utoljára hazudtak.) Valamelyik bulvárlap Friderikusz Sándort tartja a legesélyesebbnek az MTV elnökjelöltjei (és önjelöltjei) közül. Annak is hírét vehettük, hogy amint visszakaparintják a balosok a tévét, azonnal visszatelepítik oda a pártatlanságáról nevezetes Nap-keltét. Biztosan a véletlen játéka: Friderikusz nem régóta műsorvezetője a Nap-keltének.
Édes néném, nekünk kegyesen meghagyják majd a Dunát. Mi több, még anyagi támogatásban is részeltetik, ezzel bizonyítva, mekkora áldozatokra képesek ők a médiaegyensúly érdekében. A Duna nagyon jó tévé, mindöszsze az az egy baj van vele, hogy műholdvevő tányérantenna, vagy kábeles szolgáltató nélkül képtelenség fogni a műsorát. Akik bármilyen okból nem rendelkeznek ezekkel az eszközökkel a nézők közül, azok kívül rekednek a polgári közszolgálati televíziózáson is. Híreltek a Filmmúzeum hírtévésítéséről is. Szerintem a dolog hamvába holt ötlet, ugyanis azt még kevesebben tudják nézni. Nincs mese, marad a polgári körök anyagi bázisára támaszkodó polgári kereskedelmi csatorna. Vagyis, egyet kell értenünk Kerényi Imrével: igenis vagyunk annyian, hogy képesek legyünk megvásárolni a csigát, vagy az RTL Klubot.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.