Duna menti rapszódia Ulm városában

A magyarok tomboló sikerével indult péntek este Ulmban a Donaufest. A Danubia Nemzeti Ifjúsági Szimfonikus Zenekar fényes sikert aratott Bartók, Strauss, Weber, Hristic, Enescu műveivel.

ULM. Az ulmi festői Duna-part közelében üvegcsarnok övezte, modern kulturális centrum konferenciatermében hangzott el a Héja Domonkos vezényelte nyitó hangverseny. A Donaufest évente ismétlődő fesztiváljára a Duna menti országok válogatott kórusai, táncegyüttesei, zenekarai, színházi társulatai érkeznek. Műsorukat is úgy állítják össze, hogy valamiképpen kötődjön a folyamhoz.
A seregszemle résztvevőit és közönségét a Donaufest igazgatója, Peter Langer és Ivo Gönner főpolgármester után a folyó menti országokat képviselő magas rangú tisztségviselők köszöntötték. Hazánk képviseletében németországi nagykövetünk, Prőhle Gergely mondott rövid beszédet, majd Joschka Fischert faggatta hosszasan az est moderátora. A német külügyminiszter a Duna menti, kivált közép-európai országok várható jövőjéről, Németország és a térség egyre bővülő kapcsolatairól, az európai integrációs politika rövid és hosszabb távú stratégiájáról nyilatkozott. Tette ezt könnyed, humoros formában, hiszen nem konferencián, hanem vidám nyitóünnepségen hangzott el a beszéd, az ulmi gyermekkórus gregorián műsora után.
Az ünnepélyes program második felében lépett színpadra impozáns műsorával a Danubia Nemzeti Ifjúsági Szimfonikus Zenekar. Másnapi koncertjükön három világhírű énekesnő kíséretét látták el, olyan muzikalitással, érzékenységgel és hajlékonysággal, amit tapsviharral ünnepelt a német közönség. Marton Éva, Anna Tomowa-Sintow (Karajan kedvenc énekesnője) és a fiatal bécsi operacsillag, Eva Lind az operairodalom és az operett világába kalauzolta a hallgatóságot, Rossini-, Verdi-, Puccini- és Wagner-áriákkal, duettekkel, illetve J. Strauss-, Kálmán- és Lehár-operettrészletekkel. A műsor kifejezetten a népszerű dallamokra, közismert operaslágerekre épült, bizonnyal a nyári szezon miatt és a vegyes publikum kedvéért. Míg Eva Lind Rossini-, Strauss- és Lehár-áriák leheletfinom árnyalataival bűvölt el bennünket, Marton Éva és Anna Tomowa-Sintow a Lohengrin Elsa–Ortrud duettjének drámai előadásával sodorta magával a közönséget. A stuttgarti Staatsoper, a berlini Deutsche Oper dirigense, Ivan Anguelov bulgáriai karmester pedig egyenesen szenvedélyesen vezényelte a Danubia Nemzeti Ifjúsági Szimfonikus Zenekart.
Hét végén a budapesti Honvéd Táncegyüttes a Novák Ferenc rendezte Duna menti rapszódiával aratott fergeteges sikert, amelynek pesti bemutató előadását lapunk is méltatta. A magyar irodalom iránt a Németországban nagy népszerűségre szert tett Márai Sándor – akit a Donaufest műsorfüzete „A XX. század egyik legnagyobb európai írójaként” aposztrofált – regényrészletére hívta föl a figyelmet. Az ifjú rebellisekből Klaus Maria Brandauer, a német földön is jól ismert magyar filmek, a Mephisto, a Redl ezredes és a Hanussen címszereplője olvasott föl, Maria Magdalena Wiesmaier csellóművésznő közreműködésével. Brandauer különben a baden-württembergi Tübingenben kezdte színészi pályafutását; Márai-estjét több nagyvárosban is bemutatta, bécsi föllépéséről tudósítottunk. Kiskunfélegyházáról fúvósegyüttes érkezett, a cigány folklórból pedig a Honvéd Együttes és a Rajkózenekar ad a héten ízelítőt. A határon túli magyar színházak közül a tavalyi kisvárdai találkozón is díjazott, szuggesztív Vérnász-előadást hozza föl a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház; García Lorca balladás színművét Bocsárdi László rendezte. A fesztivál megannyi műsorán kizárólag a Duna menti népek együttesei szerepelnek. A románok gazdag színházi repertoárt kínálnak, s a többi ország is változatos programokkal gyarapítja a rendezvénysorozat hallatlanul színes palettáját. Az ulmi Duna-parton felállított sátrak vásári portékái, folklorisztikus kínálata, a népi és a magas kultúra képviselete mellett tudományos fórumokon, szimpóziumokon vitatták meg a parti országok jövőjét, gazdasági kilátásait és jelenlegi helyzetét. A második napon politikusok tartottak előadást a térség gazdasági, politikai, társadalmi és nem utolsósorban, kulturális felzárkózásának lehetőségeiről. Erhardt Busek volt osztrák alkancellár európai történelmi távlatba helyezte a térséget, amelynek népeit ezer esztendeje a Duna választotta el, illetve kötötte össze, jelezvén, hogy az utóbbi megszilárdításán munkálkodnak az unió politikusai, gazdasági szakértői. Tartalmas és szellemes előadásában a ’89-es fordulat utáni változásokat, s a további teendőket vázolta föl az EU-csatlakozás elvárásainak jegyében. Kiemelte Magyarországnak az elmúlt években tett lépéseit, gazdasági fejlődését és a demokratizálódás folyamatát. Expozéjában a felzárkózással kapcsolatos elvárásokról is értekezett, egyebek mellett a környezetvédelem és az autópályák építésének szükségességéről, valamint a térség országainak elengedhetetlen infrastrukturális fejlesztéséről. Busek szót ejtett az uniós tagországok felelősségéről is, mondván, Nyugat-Európa érdeke is a kelet-közép-európai országok csatlakozása és nagymérvű fejlődése. A szimpóziumon a bolgár kulturális és a román környzetvédelmi miniszter is előadást tartott, így hát méltatlankodásunknak adhatunk hangot, amiért a magyar kultusztárca egyáltalán nem képviseltette magát ezen a politikai fórumon. Amiként a délutáni, igen érdekes eszmecserén sem, ahol Az új elitek címen térségünk jeles értelmiségi csoportjainak politikai, gazdasági és kulturális vezérszerepét elemezték a tudós résztvevők, miközben az elitek rendszerváltó szerepéről és feladatairól, az exkommunisták metamorfózisáról, a globalizációs tendenciák ellenszereiről értekeztek. Nélkülünk, holott a magyar kultúrpolitikai részvétel illendő és hasznos is lett volna.