Egyházi kitüntetés a Kántus karnagyának

A Debreceni Református Kollégium Igazgatótanácsa Szenci Molnár Albert-díjjal tüntette ki a napokban Berkesi Sándor egyházzenei igazgatót, a Kollégiumi Kántus karnagyát. Berkesi Sándor 1967 óta a debreceni kollégium gimnáziumának énektanára és a nagy múltú Kántus (protestáns kollégiumi énekkar) karnagya.

A debreceni városi jegyzőkönyv tanúsága szerint már 1556-ban a temetéseken éneklő diákok fizetéséről döntöttek, s ez azt is jelenti, hogy a kollégiumi éneklés a reformációval egyidős, a Kántus pedig Magyarország legrégibb – megszakítás nélkül működő – énekkara. A Maróthi György professzor által 1739-ben alapított – már többszólamúan éneklő – kórus nem egyszerűen „csak” egy kiváló vegyeskar, kiemelt hangversenykórus. A Kántus Berkesi Sándor tanár-karnagy több évtizedes munkája nyomán a magyar zenei köznevelés értékes példája arra, hogy az egyházi zenének, a közös éneklésnek közösségformáló ereje is van.
Berkesi Sándor zeneakadémiai tanulmányainak ideje egybeesett Kodály Zoltán életének utolsó öt esztendejével, amely nem maradt hatás nélkül. Berkesi magyar zene iránti elkötelezettsége meghatározta zenepedagógusi munkáját, amelyet tovább mélyítettek az idősebb Kodály-tanítványok. Az Ádám Jenőtől, Bárdos Lajostól és Gárdonyi Zoltántól tanult szakmai-lelki hozzáállással Berkesi látványos eredményeket ért el a Kántus karnagyaként és a gimnázium ének-zene pedagógusaként.
Berkesi Sándor vezetésével a Kántus mutatta be Magyarországon először Händel János passióját. A vegyeskar az elmúlt évtizedekben folyamatosan jelen volt a Kóruspódium és az Éneklő ifjúság rendezvényein. Számos kiváló kortás zeneszerző kifejezetten a vegyeskarnak írt kórusművet, illetve a nagy múltú énekkarnak ajánlotta művét. A debreceni Kántus 1975 óta van jelen a külföldi hangversenytermek színpadán, szakmai elismertségnek örvend a nemzetközi zenei életben is. A kórusnak eddig három hanglemeze, öt CD-je, három külföldi műsoros kazettája jelent meg. Rádió- és tv-felvételek sora, a kórusversenyeken elért kiemelkedő helyezések bizonyítják az ősi kollégiumban folyó zenepedagógusi munka magas színvonalát, Berkesi Sándor áldozatos munkájának eredményét.
A kollégium diáknemzedékei emlékeznek vissza hálával a Kántus-tagként eltöltött évekre, az apáról fiúra szálló élmények táplálják ma is a kórus életének folyamatosságát. Berkesi tanár úr tanítványai előkelő helyezéseket értek el a Bartók, Kodály, Liszt és Erkel műveltségi versenyeken, a Kántus kapta meg Gárdonyi Zoltán kézirattára őrzésének jogát. A vegyeskar magas színvonala elősegítette azt is, hogy a debreceni kollégium a rendszerváltás előtt évtizedeken át képes volt gondoskodni a magyar református kántorképzésről. Újabban a Kántus nyújt segítséget a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriumának, a leendő karnagyok a Kántus próbáin gyakorolhatják a karvezetést, sőt előadásokon is vezényelhetik a kórust.
A rendszerváltást követően az újra megnyíló református oktatási intézményekben Berkesi Sándor segítette a zenei arculat megformálását. A Kántus karnagya missziónak tekintette, hogy szakmai tudását és tapasztalatát – tantervbe is öltve – átadja a Sárospatakon és Nagykőrösön újranyíló református gimnáziumoknak, valamint a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolának.
A Kántus – miközben Erdélytől Nyugat-Európán és Amerikán át egészen Japánig megdobogtatta az egyházi és a magyar népzene gyöngyszemeit bemutató kórus hallgatóságának szívét – nem hanyagolta el a falusi gyülekezeteket sem, akkora létszámmal mutatta be a műveket, amekkorát a templom befogadóképessége megengedett.
A Liszt-díjas Berkesi Sándor a Kántussal együtt a Magyar Örökség Díj birtokosa is, és most harmincöt éves szolgálatát köszönte meg a Tiszántúli Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium a Szenci Molnár Albert-díjjal. A díjat – amely Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása – Bölcskei Gusztáv püspök és Fekete Károly, a kollégium rektora adta át.