Elátkozott szeretők

-HÁZIMOZI-

Első történetünk a sötét középkorban játszódik, felbukkan benne némi Trisztán és Izolda- és Arthur király-motívum is. Ha egy középkori történetben (filmtörténetben – ez lényeges) előfordul a szerelem is, márpedig elő kell fordulnia, bizonyos alapsztorik nem kerülhetők ki. Szükséges kellék még az a bizonyos harmadik (lásd Az első lovagban Sean Conneryt), aki vagy bosszúálló, vagy nagylelkű. És nem árt egy kis misztikum sem. Ettől színesebb lesz a játék.
A fenti ismérvek mind megtalálhatók a Sólyomasszony című filmben, amelyet az a Richard Donner rendezett, akinek a Halálos fegyver-sorozatot is köszönhetjük. Ebből következik, hogy bár ez a film a XIII. században játszódik, bőven vannak benne kalandelemek is, persze a megfelelő környezetbe helyezve, lovagkori felvezetésben, páncélzattal, nehéz kardokkal, íjjal, nyíllal, buzogánnyal. Ez igen jól mutat a vásznon. Ami pedig a mesét illeti: Navarre, a délceg lovag (Rutger Hauer) korábban egy gonosz, hivatásához méltatlanul szabados életű püspök szolgálatában állt. Vesztére beleszeretett a püspök szépséges szeretőjébe, Isabeu-ba (Michelle Pfeiffer). A vonzalom kölcsönösnek bizonyult. Erre a püspök gonosz erőket hívott segítségül, s megátkozta a szerelmeseket. Igen fondorlatos átok volt: Navarre nappal délceg lovag volt, éjjel azonban farkassá változott. Isabeu pedig nappal sólyom volt, éjjel Isabeu. Így aztán a szerelmesek soha nem találkozhattak. Vagy esetleg mégis? De hogyan? És miképp lehetett feloldani az átkot? Mi történt az izgága kis zsebtolvajjal, Philippe-pel (Mathew Broderick), akit menekülése közben a rejtélyes lovag, Navarre vesz pártfogásába?
A végkifejletet nem szabad elárulni. Amúgy is sejthető, mi lesz Isabeu és Navarre sorsa. Viszont – ettől függetlenül is – a Sólyomaszszony szép film, képi világát tekintve különösen, misztikuma pedig megfelelően sejtelmes. Michelle Pfeiffer egyenesen gyönyörű, Rutger Hauer pedig ezúttal rokonszenves, romantikus hőst formál. Szórakoztató, kicsit megható, kicsit elandalító film (DVD, 116 perc, magyar felirattal).
Átkok ugyan nincsenek a Vanília égbolt című filmben, rejtélyek azonban itt is vannak. Eredetük korábbi, hiszen a film tulajdonképpen remake: a spanyol Alejandro Amenábar Nyisd ki a szemed! címmel csinálta meg a sztori alapváltozatát. Ez megtetszett Tom Cruise-nak, megvette az újraforgatás jogait, de ezt már nem a spanyollal csinálta meg, hanem Cameron Crowe-val. A főszerepben persze ő maga domborított, s maga mellé vett még két sztárt: Cameron Diazt és Penélope Cruzt. Biztosra ment, nem vitás. Főleg, hogy az illető hölgyekről és Cruise-ról egyéb sztorik is szárnyra keltek. Az ilyesmi hathatósan segíti a film közönségsikerét.
A sztori egy bizonyos pontig elég szabványos. David (Tom Cruise) éli a gazdag aranyifjak életét: pénz, álomautó, Julie, az álombarátnő (Cameron Diaz). Egy bulin azonban meglátja a barátja szintén álomnőjét, Sofiát (Penélope Cruz), és ettől kezdve dobja Julie-t. A lány azonban nem hagyja annyiban. Bosszút forral. Egy autókázáson fának vezeti a kocsit. Elég radikális megoldás: ő meghal, Davidnek öszszeroncsolódik az arca. Talán meg lehet műteni. A plasztikai sebészet ma már csodákra képes. Ám a műtét megváltoztat valamit David körül s magában Davidben is. Titokzatos erők kezdenek felbukkanni. Talán az elhagyott szerető tér viszsza? Vagy David másik énje tör felszínre? Jó kérdések. A válaszok azonban kissé túl rejtélyesek, nem elég világosak, a nézőt bizonytalanságban hagyják. Nem annyira tudatosan, mint inkább ügyetlenül. A három sztár – illetve négy, mert Kurt Russell is jelen van – azonban még így is elviszi a filmet (VHS, 127 perc).