Aki szereti a magyar filmet, számtalanszor megnézte Fehér György Shakespeare III. Richárd rendezését. E mű a honi filmgyártás egyik csúcsteljesítménye. Bizony évtizedeknek kellett eltelnie, amíg végre Gyuri (mert ő mindnyájuknak Fehér Gyuri volt, és marad) filmvászonra jutott. Nyert is nemzetközi díjakat (sokat). Méltán. Tarr Béla mellett ő (volt) filmművészetünk másik megkérdőjelezhetetlen tehetsége.
Először a Színház és Filmművészeti Főiskola felvételijén találkoztunk. Fekete vászon nadrág, fehér ing és az elmaradhatatlan tornacipő. Ki ez az ősz hajú ember? – kérdeztem rutinos kollégáktól. Ő a Fehér Gyuri. „A” Fehér Gyuri! Utoljára Miskolcon futottunk össze (tornacipő rendületlenül). Ki ez az aranyos kislány? – kérdezte. A lányom – feleltem. Utána hosszan beszélgettek, csak ketten. Ki tudja, miről. Lányom haton innen, Gyuri hatvanon túl. Hatvanon és két világsikeren. Volt miről értekezniük.
Amikor a Szürkületért különdíjat kapott a filmszemlén, a szakma nem tapsolt. Pedig tapsoltak minden önjelöltnek, Gyurinak nem. Ő kiment, átvette a díjat, és megköszönte. A Szürkület az első mozifilmje volt (53 évesen!). Senki sem lehet próféta a saját hazájában.
Gyuri, most, hogy elmentél, te hazád filmművészetének prófétája lettél. Én tapsolok, aztán iszom (iszunk) egy felest. Legyen jobb ott neked.
origo.hu
Ez történt az ország karácsonyfájának utcájában - galéria
