Ha a dallam dallá válik

Édes néném, Cseh Tamást magad is ismered. Majdnem az összes lemezét elküldtem neked. Tehát hallani már hallottad a számait, pontosabban a Bereményi Gézával közösen írt számokat, hiszen szövegek nélkül ezek az alkotások sosem válhattak volna azzá, amik. Éppígy meghatározza a dalokat Cseh Tamás előadásmódja. Ez utóbbit sajnos kizárólag hangfelvételek alapján ismerheted, mivel koncertjén még nem jártál. A két műholdas közszolgálati csatorna jóvoltából a határon kívül élő ötmillió honfitársunk is megismerhette Cseh Tamást, úgy értem, láthatta koncert közben, koncertre készülve, majd fellépés után, továbbá otthonában, a fővárosban és a Balaton partján. Fonyó Gergely Cseh Tamás-film puritán című, két esztendővel ezelőtt készült munkáját nem csupán egyszer vetítette a két csatorna, az utóbbi időben, hol a Dunán, hol az m2-n többször adásra tűzték.
Édes néném, anélkül, hogy vészharangokat kongatnék, meg kell jegyeznem, talán csak az ördög tudja, meddig kerülnek képernyőre ilyen kiváló emberekről készült portréfilmek. Egyrészt, mivel az m1 elnöke lemondott, s ezzel elhárult az utolsó akadály is a pillanatnyilag kormányon lévők elől, hogy visszakaparinthassák a köztévét.
Másrészt közismert Cseh Tamás politikai elkötelezettsége. Azaz (momentán) ellenzéki magatartása ugyan miért lenne kívánatos a jövőben, a kormánypárt mellett agitáló tévében? Márpedig Cseh Tamást hallgatni kell. Számára ez a jelenlegi helyzetben (amikor a pillanatnyilag kormányon lévőkkel elégedetlen polgárok rendszeresen az utcára vonulnak, dacolva a rendőri brutalitással, így igyekezve nyomást gyakorolni a nagypolitikára) küldetés, feladat. Tiszt ő – mint mondja –, aki dalaival, fellépéseivel mozgósítja katonáit. Tiszt, akinek harcolnia kell, hiszen most háború van. Hát effajta „katonákra” végképp semmi szüksége nem lesz a köztévé műsorszerkesztőinek. Majd keresnek Cseh Tamás helyett valami régi KISZ-es, polbeates figurát. Valaki olyat, aki ha mással nem, legalább ügynök-múlttal bír. Másban kiben is bízhatnának? Kizárólag egymásban A, B, C, D elvtársak. (Soha véget nem érő szappanoperát lehetne csinálni a sok-sok magyar James Bond közreműködésével, közreműködéséről.) Amennyire puritán a cím, épp olyan egyszerű eszközökkel dolgoznak a filmkészítők. A lényeg az őszinteség. Halász Gábor kamerája egy teljesen fesztelen, póztalan Cseh Tamást mutat meg. Amikor előadja valamelyik dalt, kiderül, hogy képtelen markírozni, teljes átéléssel, szívből, lélekből törnek elő a sorok. „Mindennek ott kell lennie, ami valaha volt egy dalban” – vallja az énekes. A képeket nézve már-már azt érzi az ember, ott és akkor, előttünk születik meg a dal. És valóban, szabályos újjászületés, ahogy a Jobbik részem című szerzeményt próbálja felidézni. Nehezen megy, sokáig nem tud túllendülni az első strófán, míg hála istennek eszébe jut. Belegondolni sem kellemes, vajon mi lenne velünk e dalok nélkül? Vajon mivé lenne a világ a dalok nélkül? Ezek a szerzemények már mindannyiunk dalai. Már mindnyájan tudjuk őket, így sosem felejtődhetnek el. Valóban túlélik alkotóikat, ahogy Bereményi Géza mondta.
Noha a dalok születésének senki sem lehetett tanúja, mert kettejükön kívül bárki jelenléte meddővé teszi az alkotó párost, ebben a filmben a születéssel felérő pillanatokat láthatunk. Ilyen, amikor barátai körében zenél Csah Tamás. Annyira jól szólal meg a dal, hogy az énekes önkéntelenül öleli át meghatott örömében barátait. Azt a Másik Jánost, akivel például a legendás Levél nővéremnek című lemezt készítették, azt a Novák Jánost, aki életművéből ennek a korongnak azon részleteire, amelyeket ő írt, olyannyira büszke, akár az Ady-dalaira, amelyeket Cseh Tamás szeretne lemezre énekelni. Őszinte, bensőséges pillanatok végig a filmben, sőt még az archív bejátszások is hasonlóak. Egy fekete-fehér felvételen látni, amint Tamás fejébe nyomja a kellékkalapot, abban a pillanatban az Apa kalapja című dalban „van”, miként egy színész a szerepében. Hasonlóan fontos, őszinte az az interjúrészlet, amelyben Szilágyi Jánosnak nyilatkozik az alkotó páros, és bizony egyikük sem színjózan. Hibátlan a film befejezése. A 2000 novemberében, utolsóként megírt dal fölött elvonulnak a szereplők, s kinek-kinek a családjával is megismerkedhetünk. Mintha részesei lettünk volna egy legendának. Hiába, ők is csak emberek.
Látszik, hogy akik a filmet készítették, azoknak éppen anynyira fontos Cseh Tamás, mint nekem, mint nekünk, tizenötmilliónknak.