Makovecz Imre életműve könyvben

Makovecz Imre eddigi életművén kalauzolja végig az olvasókat az ünnepi könyvhétre megjelent, gazdagon illusztrált kötet a világhírű építész írásai és a munkáiról készült színes felvételek segítségével. Serdián Miklós író, szerkesztő, az Editio Plurilingua Kiadó vezetője valóságos Makovecz-útikönyvet ad az olvasó kezébe, amely segít bennünket eligazodni az organikus stílus és szemléletmód sajátosságai között is. Megtudjuk, kiket tart az építőművész ihletőinek, elődeinek s az irányzat legkiemelkedőbb alkotóinak. Kós Károly a gyakorlatban mutatta meg minden eredetiségre törekvő magyar építésznek, hogyan kell élő összhangot kialakítani a természeti környezettel. Az első elméleti indíttatást Makovecz Imre illegális vagy félig legális utakon szerezte meg az organikus szemléletmódról. 1954-től 1959-ig, történelmünk talán legingerszegényebb korszakában járt a Budapesti Műszaki Egyetemre. Akkor a diákok el voltak zárva, sőt tiltva is a nyugati szakirodalomtól, de dolgozott az egyetemi könyvtárban egy nagyon kedves dokumentátornő, aki megengedte a legtehetségesebb és legérdeklődőbb diákoknak, hogy olvassák a tanszékvezetők számára lefordított, zárolt anyagokat.
Így ismerkedett meg Makovecz Imre a szerves építészet egyik nagymesterének elméleti munkáival. Frank Lloyd Wright, a világhírű Guggenheim Múzeum, a pennsylvaniai Vízesésház alkotója számos könyvet és tanulmányt írt arról, hogy az igazi építész minden általa lerakatott téglasorral életre szóló, elkötelezett küzdelmet folytat az elidegenedéssel. Minden korszaknak vannak olyan művészeti irányzatai az építészetben, a festészetben, de még az irodalomban is, amelyek a modernitás tetszetős jelszavait hangoztatva igyekeznek elszakítani az embert természetes gyökereitől, kapcsolataitól, családjától, nemzetétől. Arra biztatnak bennünket, felejtsük el, hogy Isten a saját képére formált bennünket. Az építészetben ennek elrettentő példái a hetvenes években fölépült lakótelepi beton- és kockarengetegek, a high-tech emberidegen konstrukciói, mint például a pesti Kálvin tér vagy az újabb irodaházak és a multiplexek, amelyek az otthontalanság érzését erősítik az emberben. A szerves építészet ezzel szemben az Isten által teremtett világgal tökéletesen harmonizáló makro- és mikrokörnyezeteket teremt. Abból az ősi, bibliai ihletésű hagyományból s a nemzeti tradíciókból építkezik, amelyek ráébresztik az embert égi származására. Makovecz Imrét közvetlenül idézve: „A növényeket, az állatokat, a földet, az eget, természetes környezetünknek minden elemét úgy közelíti hozzánk, hogy emlékeztessen bennünket az aranykorra.”
E szemléletmódnak ma számos ellensége van. Megjelent Magyarországon egy úgynevezett építészeti útikönyv az Oktogon Kiadó gondozásában. Ilyesfajta kötetek minden országban napvilágot látnak s arra szolgálnak, hogy a külföldiek eligazodását segítsék az általuk meglátogatni kívánt tartomány építészeti irányzatai között. Az effajta munkákban illik betartani az útikönyvek íratlan szabályait. Nem csak az objektivitás, hanem a leíró jelleg is kötelező, az értékítéletektől tartózkodni kell. Nos, az említett kötet előtanulmányának írója, Klein Rudolf Makovecz Imre életművét meglehetősen szakszerűtlenül állítja be a magyarországi építőművészet elrettentő példájaként, ahelyett hogy a high-tech mindenütt egyforma munkáitól tanácsolná el a külföldieket.
A high-tech stílus és életfilozófia kiválóan alkalmas arra, hogy a magyarság egy részét is az új internacionalizmus, a nemzetközi globalizáció engedelmes követőjévé, afféle fogyasztógéppé, önálló gondolatok nélküli, saját elemi érdekei ellen hangolható lénnyé degradálja. A hasonló emberek első szóra elhiszik aztán, hogy a hazánk külügyminisztere arra biztat bennünket, hogy meg kell tanulnunk kicsiknek lenni. Mondván: önállótlannak lenni nem is olyan rossz, nincs kényelmetlenebb annál, mint hogy napról napra ki kell találnunk saját magunkat. Jobb elvegyülni a tömegben s mindig azt csinálni, mint a többiek. Makovecz Imre szerves építészete öntörvényű életre és gondolkodásmódra szólítja fel az embert. Találja meg saját magában Isten alakmását s próbáljon mindennap méltóvá lenni teremtőjéhez.
Nehéz egy ismertetésben még ízelítőt is adni arról a sokoldalúságról, amellyel az egyszerű, „Makovecz” címet viselő kötet elénk tárja a hatvanhét éves alkotó egyéniségét és grandiózus munkáit. Befejezésként idézzük egy európai pályatárs véleményét. Amikor Paolo Portoghesi, a világ egyik legjelentősebb olasz építésze megpillantotta a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem főépületét, a Stephaneumot, úgy nyilatkozott, hogy Makovecz Imre és tanítványai itt és most megelőzték, sőt szabályosan lepipálták az organikus építészeti irányzatnak a világ összes táján élő képviselőjét.