Édes néném, a címben feltett kérdésre Tyukodi Béla adja meg a választ. Az az egykor heorinélvező fiatalember, aki huszonegy éves korától ötévnyi fegyházbüntetését tölti a Kozma utcai sitten, s aki sorstársai okulására megszólalt a Zanzibár, fiatalműsor című produkció rendkívüli és különös kiadásában.
Én szúrom a Zanzibárt – hogy stílusosan fejezzem ki magam, ugyanis ez a produkció megkísérli kiragadni A szívtipró gimi, a Második csók meg hasonlók posványából az ifjakat, saját szlengjükön megszólítva őket. Hogy képbe legyél, a te fiatal korodban a Halló, fiúk, halló, lányok! lehetett valami hasonló. Azt akkoriban nehézkesen mozgatható, csöves kamerák kontúrtalan képeivel közvetítették, ezt ma kézbe, hónalj alá kapott digicamek, szűrőkkel végsőkig lágyított, szinemaszkopizált, döntött, szűken egymás mellé vágott képsoraival mesélik el. Díjazom Janót. Ő a műsorvezető-szerkesztő, Rieger Johanna mellett az átkötő wish szerepét tölti be, „élőben” szaxofonozva a stúdióban, miáltal bele is szólhat az adás menetébe. Janó közelebb áll ahhoz a korosztályhoz, akiknél nem gáz nézni a Zanzibárt, ezért aztán az ő szájából hitelesebben árad a szleng, mint Johannáéból. Majdnem annyira hitelesen, mint Tyukodi Béláéból.
„Ez az öt év, amit kaptam, megmentett engem. Mert heroinistának vagy a temető, vagy a börtön” – üzent Tyukodi Béla a Kozma utcából. Komoly viták dúltak arról, nem túlzottak-e a polgári kormány által bevezetett büntetési tételek, amelyekkel a drogosokra, mindenekelőtt a terjesztőkre sújt le a törvény. Tyukodi Béla szavaiból – aki élete legszebb éveit a sitten kényszerül tölteni, miközben legszebb esztendeinek másik felét a heroin tette tönkre – azt hallhatjuk ki: nem. Számára minden terápiánál eredményesebb a fegyház. Igaz, később így fogalmazott: „Meg kellene változtatni a törvényeket.” Ez utóbbi mondata, érzésem szerint, a büntetés túlzottságára utal. Édes néném, ne feledd, részéről már nem egy mezei intellektüel okoskodásáról van szó, belőle a drog és a sitt okozta kegyetlen tapasztalatok beszélnek. Engedd meg, hogy rossz szokásom rabjaként politizáljak.
Nézve a műsor rendkívüli kiadását – ami az m1 kábítószer elleni hete miatt került adásba –, az ördög tudja, miért, eszembe ötlött az SZDSZ. Ők álltak nagy hangon a könnyű drogokat legalizálni igyekvő, úgymond polgári kezdeményezés mögé. Én nem állítom, hogy a fű fogyasztása vezet a heroinfüggőséghez, vagy hogy a kenderfélék szívása előszobája lenne a kemény drogoknak. Tehát átmenetet képeznek a pia, a cigi meg a drogok között. Nyilván ezért nem bünteti a törvény a kocsmázást. Persze a szürkeállományukra oly rátarti szabad demokrata képviselők is ismerik az ősi távol-keleti mondást (amit én a Zanzibárban hallottam először), mely szerint az ember megiszik egy italt, azután az ital megiszik egy italt, azután az ital megissza az embert. Na ja, csakhogy a piásokat meddő lenne győzködni, anynyira sokan vannak, annyira sokszínűek. Szerencsétlen drogosokat azonban összetartja az illegális létezés, így ebből a szempontból ők homogén csoportot alkotnak. Nosza, gyúrni kell az agyukat kampányjelszavakkal: Szavazz rám, és füvezhetsz a kijelölt helyeken! Ezt nevezik a szabad demokrata honatyák liberalizmusnak. Igaz, ők mindig azt nevezik liberalizmusnak, amit közvetlen érdekük diktál: most például D–209 megmentését…
Azért csak a honatyákat említettem, mert úgy fest, az SZDSZ egyet jelent választmányával, a parlamentben ücsörgő kisebbségével. Más SZDSZ-eseket én bizony vagy egy évtizede nem láttam. Talán ez is a liberlizmus sajátja. Bízom benne, hogy akik a szabad demokraták látszatliberalizmusa miatt szavaztak az SZDSZ-re, azok szemét felnyitja Tyukodi Béla és sok-sok ezer sorstársának tragédiája.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
