Ungvári Tamás bocsánatkérése

Jelenlegi „vészterhes és viharos” napjainkban már alig-alig emlékszünk arra, ami az ATV Beszólás című, Juszt László vezette műsorában két éve történt, melyben Ungvári Tamás a következő kijelentést tette: Gyurkovics Tibor és Hernádi Gyula bohócok. Könnyen megvásárolhatók. Hernádi könyveit pedig el kellene égetni.
A két tiszteletreméltó író jó darabig hiába várt arra, hogy a Demokratikus Carta, a Szabad Demokraták Szövetsége vagy valamelyik baloldali liberális emberjogi szervezet tiltakozzon, hiszen e mondatnak igencsak fura akusztikája van. Azokat a szörnyű korszakokat juttatja eszünkbe, amikor a hatalomhoz képest másként gondolkodók munkáit nyilvánosan elégették vagy bezúzták. Hernádi akkor csak annyit mondott: ha valakinek a műveit nem szeretjük, akkor talán ne olvassuk, de egy európai, amerikai egyetemeken otthonosan mozgó esztétától semmiképpen sem várnánk azt, hogy effajta szélsőséges megoldásokra biztassa a televízió nézőközönségét. Azt Hernádi Gyula sem nehezményezte különösebben, hogy egy kereskedelmi tévé műsorvezetője nem határolódott el a különös kijelentéstől. Ungvári Tamástól azért esett rosszul az inkriminált sértés, mert személyesen mindig is jó viszonyban voltak, nézetkülönbségeik ellenére is.
Ám a közvélemény langyos cinizmusa és az a tény, hogy Ungvári Tamás még egy magántelefon erejéig sem vette magának a fáradságot ahhoz, hogy „pardonozzon”, joggal bőszítette föl Hernádi Gyulát és Gyurkovics Tibort, pedig, ahogy többször is kijelentették, róluk köztudomású, hogy nincsenek híján a humorérzéknek. Megelégedtek volna annyival is, ha Ungvári Tamás nyilvánosan annyit mond: csak vicceltem, fiúk. A per 2002. januárjától július 1-jéig húzódott. Pontosabban, mivel Ungvári Tamás a külföldi katedrákhoz fűződő bensőséges oktatói viszonyra hivatkozva rendre a tárgyalás elhalasztását kérte, nyilván abban a reményben, hogy a két író megunja az egészet és visszavonja a följelentést. Végül Ungvári az említett napon megjelent és ünnepélyesen bocsánatot kért mind Hernádi Gyulától, mind a trombózissal ágyban fekvő Gyurkovics Tibor jogi képviselőjétől. A jegyzőkönyből idézve szó szerint, a következőket mondta: „Bocsánatot kérek, rettenetesen sajnálom. Nyilvánosan bocsánatot kérek, megkövetem őket.” Azonkívül fölhatalmazta az írókat, hogy a mea culpázását bármelyik, számukra szimpatikus fórumon közzé tegyék.
Hernádi Gyula és Gyurkovics Tibor lapunk kulturális rovatát választotta. Azon meditáltak csupán, hogy élnek-e a felhatalmazással vagy beérik az erkölcsi győzelemmel. Végül azért döntöttek a közlés mellett, hogy az ügy mindenki számára megnyugtató módon érjen véget. „Egy baloldali-liberális alkotó ennél jóval enyhébb sértésért is minimum Brüsszelig futna, nekünk, nemzeti, polgári elkötelezettségű művészeknek csak a bíróság adhat elégtételt” – fogalmazott Hernádi Gyula.
Ami az ügy legfontosabb üzenete: Ungvári Tamás mégis megtette végül azt az emberi gesztust, ami nyilván az ő lelkiismeretét is megnyugtatta. Nem volna haszontalan, ha mások is követnék a jó példát.