Kiss László megbízott igazgató az arányok felborulásában látja annak okát, hogy Miskolc lelkes és hozzáértő közönsége miért távolodott el az utóbbi tíz év alatt a teátrumtól. Szerinte mostanában túl sok másod- és harmadvonalbeli mű került a színház repertoárjába, így az előadások messze kerülnek a színház klasszikus funkcióitól. Mint mondja: elfelejtettünk szeretni és katarzist nyújtani, alig vállalkozunk olyan darabokra, amelyek megérintenék vagy felszabadulttá tennék a nézőt. Túl sok az átdolgozás, amely átírja, meghamisítja az eredeti darab üzenetét, kevesebb a romantikus, a nosztalgikus elem. Az előadásoknak vissza kell adniuk a humánumba, az alapvető morális értékekbe, az emberi méltóságba, a tisztaságba vetett hitet. Ha a színház a silányságot erénynek, a hibát követendő mintának, a sekélyeset magasztosnak próbálja feltüntetni, egyszer csak megfordul az erkölcsi világrend, és a rosszat jónak, a jót pedig legalábbis szánalmasnak kezdjük látni. Tisztázni kell végre az alapvető fogalmakat, ami előbb- utóbb elvezetné oda az emberek nagy részét, hogy felismerjék az érték és az értéktelenség közötti különbséget. A teátrum feladata sem más, mint tükröt tartani a világ, a társadalom és az egyén elé.
A szeptemberben elkezdődő évadra az igazgató a prózai, a zenei, és a tánctagozat vezetőivel, Kiss Józseffel, Nagy Viktorral és Fejes Ádámmal közösen tematikus évadot tervez, amely az eddigi gyakorlattól eltérően szeptember 2-án kezdődik és május végén fejeződik be. Ez a Szerepek és maszkok évada. E koncepció lényege, hogy életünk nem más, mint egy születésünktől halálunkig tartó színmű, hiszen maszkok mögé bújva éljük le életünket, szerepeket játszunk. E témakörben a színházi szakember jócskán csemegézhet a drámairodalomból. Miskolcon öt játszóhely van: a Nagyszínház, a Kamaraszínház, a Csarnok, a Játékszín és a Nyári Színház. Az első számú játszóhelyen, a Nagyszínházban a vezetőség a korábbi hárommal szemben hat bemutatót tervez, és ugyanide szeretné visszahozni a gyermek- és ifjúsági előadásokat is. Októberben mutatják be az Evita című rockoperát Nagy Viktor rendezésében. Ken Kesey világhírű regényének színpadi változata, a Kakukkfészek november 15-én kerül színpadra, rendezője Kiss József. December 20-án a társulat egy könnyű, élvezetes operettel, a Csókos asszonnyal kedveskedik a közönségnek. Sütő András születésnapját pedig a Kalandozások Ihaj-Csuhajdiában című gyermekdarab bemutatójával ünneplik meg januárban. Ezt követi Shakespeare vígjátéka, a Vízkereszt, vagy amit akartok és egy opera, Bertold Brecht és Kurt Weill Mahagonnyja. A Kamaraszínházban Csukás István Ágacska című mesedarabjának októberi bemutatóját Molnár Ferenc vígjátéka, a Játék a kastélyban követi novemberben. Egy kitűnő békebeli vígjátékkal, Zilahy Lajos Zenebohócokjával is szeretnék megörvendeztetni a közönséget 2003 januárjában. A harmadik játszóhelyen, a Csarnokban Pozsgai Zsolt Szeretlek, Faust című színművét szintén októberben mutatják be. Ezután Fejes Ádám két táncszínházi bemutatót tart majd ugyanezen a helyszínen. A Játékszínben az Antigoné, a 12 dühös ember és az Egy őrült naplójának felújítása látható majd. Ide tervezik az úgynevezett Beavatószínház diákelőadásait megújított formában, mégpedig úgy, hogy az adott darabot irodalomórai keretbe helyezve, keresztmetszetszerűen mutatják meg. Az igazgató a Játékszínbe szeretné meghívni a kis költségvetésű és kevés szereplős előadásokat; ez a helyszín lenne a belső kezdeményezések színtere is.
Arra a felvetésünkre, miért támadják egyesek ezt a koncepciót, s miért kell jövőre új pályázatot kiírni, ha Kiss László idén egyértelműen megnyerte azt, az igazgató elmondta: a jelenleg érvényes szabályok szerint egyetlen szavazaton múlott, hogy nem öt évre kapta a színházvezetői megbízást. Az elkövetkező időszakban azon fáradozik, hogy munkatársaival együtt megmutassa: nem alaptalan az a bizalom, amit a város vezetése megszavazott nekik. Az idő rövid, de meg kell teremteniük a belső stabilitást, a jó munkakörülményeket, a jó munkahelyi légkört, szeretnének mind a művészeti, mind a műszaki, mind a gazdasági állománnyal bizalomra épülő kommunikációt kiépíteni. Olyan inspiráló környezetre volna szükségük, amelyben végre mindenki a feladatával foglalkozhat. Hisz benne, hogy pusztán odafigyeléssel, tehetséggel, higgadtsággal mind magasabb színvonalú előadások kerülnek majd ki a kezük alól.
Kiss Lászlótól végül azt tudakoltuk, hogyan viszonyul a színház a másodízben megrendezett városi operafesztiválhoz. Azt a választ adta, hogy a Operafesztivál Kht. teljes mértékben független a színháztól, egyértelműen az önkormányzat intézménye. A maga részéről kifejezetten szeretné, ha a fesztivál folytatódna, szívesen együttműködne velük, természetesen korrekt módon, szerződésekkel szabályozottan. „Jó ízlésű, okos, érzékeny színházat képzelek el, amely pontosan körberajzolt határok mentén mozog, és ezt igyekszünk művészi alázattal, önteltség nélkül elérni” – mondta.
origo.hu
Esernyő nélkül ma kockázatos elindulni
