Édes néném, nagy összegű fogadásokat mertem volna magamra kötni, hogy bizony nem vagyok én amolyan rémhíresztelő-féle. Mert ugyebár hetekkel ezelőtt megkondítottam A Hét vészharangját, s lám, vasárnapra lecserélték a haranglábat. Hazugság lenne azt állítani, hogy az új, Császár Nagy László felelős szerkesztette hétvégi magazin a Magyar Szocialista Párt útmutatásait betartva készülne. Koalíciós partnerük agit-proposainak pedig most kisebb dolguk is nagyobb A Hétnél, számukra a csökkenő pártlétszám hírének fényezése jut osztályrészül. Valamit azért mégis kezdeniük kellett a pillanatnyilag hatalomra kerülteknek az uszító hangvételű, kirekesztő, szélsőjobbos szellemiségű, gyűlöletbeszédű műsorral. Pártparancsok helyett a dögunalom eszközéhez nyúltak. Az első adás, vagyis – hogy alkotói lássák jó szándékomat meg a jó májamat – a próbaadás, visszaidézte gyermekkoromat, amikor valamelyik hatalmasság elvtárs beszédét sugározta a televízió, s be kell vallanom, egy büdös szót sem értettem az egészből. Mint afféle kíváncsi fiatal, körülnéztem, és mit ád a teremtő, a környezetemben lévő felnőttek szeméből szintén az értetlenség nézett vissza a képernyőre.
A szándékolt dögunalom egyik forrása a felelős szerkesztői dilettantizmus. Az új műsort annak háziasszonyára, Krizsó Szilviára szabták. A hölgyet bagoly jellemű honfitársaim már ismerhették az Aktuális című műsorból. Ha pedig ilyen fajta műsorvezetői képességekkel bír a csinos hölgy, nosza A Hétből is barkácsoltak Aktuálist. Minden egyes riportot stúdióbeszélgetés követett. Vajon a riporterek olyan bénán riporterkedtek, hogy az általuk készített bejátszások képtelenek voltak kimeríteni az egyes témákat? Nem. Azonban Krizsó kollegina mégsem állhat ott a kamera előtt pusztán azért, hogy súgógépről felolvassa az átkötő- szövegeket, neki élő beszélgetést kell vezetnie, punktum.
A szándékolt dögunalom másik forrása a felelős szerkesztői és műsorvezetői rafinéria. A próbaadás hemzsegett a különféle, talán csupán Doktor Agy, továbbá gazdasági újságírók, no meg közgazdák által értelmezhető mikro- és makroökonómiai szakkifejezésektől. E szakkifejezések, mint a megkövült láva Pompeiit, úgy fedték el a riportok értelmét. Minden és minden, vádló ujjként a GDP-re, az inflációra, a gazdasági növekedésre, a fenntartható fejlődésre, és az ördög tudja, még mi mindenre mutatott. Én azonban túljártam a szerkesztői furfangon: videó segítségével többször is megnéztem bizonyos nehezen értelmezhető részeket. Így azután a következők derültek ki, amelyek igazságként bújtak meg a közgazdasági maszlag lávája alatt: László Csaba pénzügyminiszter nem cáfolta, hogy létezik egy, a saját tárcájában fogalmazott, uniós csatlakozással kapcsolatos irat, amelyben az átlagos infláció mértékét meghaladó áremeléseket helyeznek kilátásba. E papiros létét hozták nyilvánosságra fideszes képviselők az elmúlt héten. A miniszter még azt is elárulta, hogy legkésőbb a jövő év közepén „hozzá kell nyúlniuk a gáz árához”. Na ja, a száznapos ígéreteket nem adják ingyen. Kiderült még az is, hogy az ápolónők mégsem vonulnak vissza tömött sorokban, dalolva egykori munkahelyeikre, feladva a jól fizető versenyszférabeli állásaikat. Egyszer beszélne végre valamelyik műsor nyíltan a paraszolvenciáról a szerencsétlen sorsú orvosok napi anyagi gondjaival szemben. Tudom, felétek, Édes néném, a fogalom is ismeretlen, talán majd ha ideér az EU-bácsi keze, kis hazámból is kihajítja. Szóba került a műsorban az átvilágító bizottság munkája. Az adatvédelmi biztos szerint az öt ponton sérti az alkotmányt és legalább két törvénnyel ellentétes. Ezért vonultak ki a bizottságból az ellenzéki képviselők. Mécs Imre, a bizottság elnöke szerint az első pillanattól kezdve akadályozták e honatyák a munkát. Keményvonalas bolsi vélemény szerint egyenesen azért hagyták faképnél a bizottságot az ellenzéki képviselők, mert az egykori kormánykoalíció pártjainak sorában foglal helyet a legtöbb érintett. Mit mondjak, nehéz elképzelni, hogy az én korosztályom, amelynek tagjai a rendszerváltozás után léptek a nagybetűs életbe, vajon mikor folytattak ügynöki tevékenységet, mint tette az általunk már a nyolcvanas években is utált D–209. Mindenesetre A Hétből megtudhattuk: létezik egy 1994-es alkotmánybírósági határozat, amely szerint a politikai közélet szereplőinek jogállamisággal ellentétes tevékenysége közérdekű adat. Igen ám, csak azt a törvényt felejtették el meghozni az akkor hatalmon lévők, amely az ezen adatokkal való bánásmódot szabályozza. Nos, ez ellen emelte fel szavát az ombudsman, s hagyták el a bizottságot az ellenzéki képviselők.
Édes néném, summa summarum, habár megpróbálják a pillanatnyilag hatalmon lévők a saját képükre, pontosabban a láttatni kívánt, mosolygós álorcájukra formálni a sajtót, az igazság itt is, ott is kikacsint a maszk mögül.
origo.hu
Mérgezés miatt meghalt egy pár Komárom-Esztergom vármegyében
