A magyar irodalom gyöngyhalásza

Urbán László a hatvanas évek végén, tizenkilenc éves korában, magyar–latin szakos gólyaként volt először a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtárában, s azóta szenvedélyévé vált a bibliotékák titkainak feltárása. Mindössze a fő helyszín módosult, a diploma megszerzése után a főváros közelében, Érden alapított családot, s azóta elsősorban az Országos Széchényi Könyvtár hírlap-, kézirat- és színháztörténeti tárában és közgyűjteményeiben búvárkodva gyűjti össze könyveinek anyagát.
Elsősorban XX. századi klaszszikusok életművéből kutatja föl azokat az értékes műveket, amelyek lapokban, folyóiratban láttak napvilágot, de még a gyűjteményes kötetekből is kimaradtak. A kora kilencvenes években a rádió irodalmi osztályán lehetőséget kapott arra, hogy rendszeresen ízelítőt adjon kutatómunkájából. Urbán László e műsorának az Irodalmi gyöngyhalászat címet adta. És bár a XX. század első felének irodalmi gyöngyszemeiből „mazsolázta ki” – a munka természetéből adódóan abszolút politikamentesen – a rejtett értékeket, mégis áldozatául esett az 1994-ben hatalomra került szocialista–liberális Horn-kormány kíméletlen „tisztogatási” akcióinak.
Urbán László ötvenötödik könyve, a Tájak, városok, emberek című kötet a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban. A könyv Márai Sándor 1920–1930-ig megjelent irodalmi publicisztikáiból tartalmaz tematikus válogatást. Urbán László talán végre eljutott odáig, hogy évente három összeállítással is előrukkolhat. Az idei könyvhétre a Márai-köteten kívül sajtó alá rendezhette Hunyadi Sándor amerikai írásainak gyűjteményét, s megjelent az Új Palatinus Kiadónál Nyári mulatságok címmel egy magyar szerzők műveiből összeállított novellaválogatása is Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Nyírő József, Heltai Jenő munkáiból.
Urbán László „irodalmi gyöngyhalászata” magában foglalja az alkotószerkesztői, a bibliográfusi, a filológiai és az irodalomtörténeti kutatómunka elemeit. Miközben több mint három évtizede kutatja az általa összeállított és gondozott kötetek irodalmi alapanyagát, elkészült egy hatvanötezer címszóból álló bibliográfiagyűjteménye a XX. század első felének magyar irodalmáról. E forrásból válogatja öszsze azokat az elfeledett műveket, amelyek még nem jelentek meg könyv alakban. Csak ízelítőként: Karinthy Frigyes ismeretlen írásaiból öt, Hunyadi Sándor életművéből négy, Kosztolányi Dezsőtől és Csáth Gézától két-két, Bródy Sándortól, Kafka Margittól, Kodolányi Jánostól, Móricz Zsigmondtól, Heltai Jenőtől, Nyírő Józseftől, Gárdonyi Gézától, Nadányi Zoltántól, Somlyó Zoltántól és Márai Sándortól egy-egy új kötetet sikerült megjelentetnie. A nyomdai előkészítés stádiumában van a Peteley-, a Thury-, a Cholnoky László-, a Cholnoky Viktor- és a Szini Gyula-kötet; tervei szerint karácsonyig mind az öt mű a könyvesboltok tárlóira kerül.
A jubileumi Márai-kötet, a Tájak, városok, emberek alapanyaga tizennégy évi munka végeredménye. Közben találkozott Mészáros Tibor kutatóval, aki szenvedélyesen gyűjti Márai Sándor köteteit, hogy megjelentesse életművének teljes bibliográfiáját, amelybe azóta Urbán László is besegít. Ő a Helikonnal közösen álmodott meg egy olyan sorozatot, amelyben nem a szépprózát és az esszét, nem a verseket, hanem kifejezetten a Márai-publicisztika legjelesebb darabjait jelentetik meg folyamatosan, tematikus kötetekben. Ha ugyanis minden válogatás nélkül, csak a kronológiát követve rendeznének sajtó alá évente két Márai-kötetet, csak harminc év múlva érnének a munka végére. A Tájak, városok, emberek írásai Márai valós és képzeletbeli utazásainak helyszíneit, az utazókra tett benyomásait örökítik meg. A következő kötet írókról, költőkről szól, terv szerint ezután jelennek meg majd sorban az író színészekkel és színházzal kapcsolatos dolgozatai.
Urbán László bevallja, hogy Márai Sándor alakja és életműve „ismeretlen ismerősként” személyesen is igen közel áll hozzá. Azt teljesíti be az irodalomban, amit ő tizenhét éves rajongó kamaszként lehetséges hivatásaként elképzelt magának. Urbán László e lelki találkozás hatására döntött úgy, hogy e kevésbé ismert értékek fölfedezésére és megismertetésére teszi föl az életét, és közben feltárja a közismert nagyok életművének fehér foltjait is.
Márai Sándor publicisztikájának jó része eddig csak a folyóirattár olvasói számára nem számított ismeretlen területnek. Karinthy gyűjteményes köteteinek még a legújabb kiadásaiból is kimaradt több mint ötszáz írás; Móricz, Gárdonyi életművében is adódnak ismeretlen írások. A minőségi szelekció természetesen szervesen hozzátartozik e kutatómunkához. A tudósnak a bibliográfiában abszolút teljességre kell törekednie, de az ismeretlen művek közül elsősorban azok méltók az újrafelfedezésre és a könyvbeli megjelentetésre, amelyek a publicisztikai rutinmunkák szintjén túlmutatva érdemben gazdagítják a már ismert életmű értékeit.
Terveit ismertetve Urbán László elmondja még, hogy szeretne végre költőkkel is foglalkozni. Egyszer talán eljut oda a magyar társadalom, hogy a modern idők zaklatottsága, a rohanás közben egyre többször megáll, rácsodálkozik egy-egy vers lelki-szellemi gazdagságára, s egyre több ember számára válik az abszolút szépség hordozója, a líra esztétikai és etikai üzenete a mindennapok szerves részévé. Legelőször szeretne sajtó alá rendezni egy-egy kötetet Nadányi Zoltán, Berda József, Szép Ernő elfeledett költeményeiből. Ha megéri azt a kort, amely elegendő arra, hogy terveit megvalósítsa, akkor a huszadk századi magyar irodalom első felének könyvben elérhető szépirodalmát mintegy tíz százalékkal meg tudná növelni. Ha ez sikerül, akkor nem élt hiába.