A vízre kellett szegezni a szemünket

Édes néném, már kényszerűen elhagytad szülőhazádat, s így nem emlékezhetsz rá, amikor olyasféle bakokat lőttek a honi sajtó jelesei, hogy például megírtak, megjelentettek egy színi kritikát, holott a bemutató elmaradt. Hát, igen, a csillagok közé távozott kolléga valamelyik főpróbán látottakat vetette papírra, nem számolva a premier elhalasztásával. Magam, most az augusztus 20-i vízi és légi parádé, valamint a tűzijáték televíziós közvetítéséről írtam volna szívhezszólót, mi több, nyugodt lélekkel, látatlanul, ami a fény-, illetve tűzijátékot illeti. Még jó, hogy érzékeny ujjbegyemet a sajtó verőerén tartottam, így értesülhettem D–209 Demszky úr javaslatára meghozott döntéséről, amely szerint ne legyen tűzijáték. Lám, újabb messzehangzó bizonyíték: „az ország akárhogy is megválasztott vezetői”, pártok felett ívelő kompromisszumkészségéről. Kenyér kell, nem cirkusz a népnek e vészterhes időkben. „Ma szemünket nem az égre emeljük, hanem a vízre kell szegezni” – szólt a pillanatnyilag miniszterelnök. Azzal mélységesen egyetértek, hogy a tűzijátékra szánt összeget most az árvízkárok enyhítésére és a kárusultak megsegítésére fordítsák. Már persze, amennyi abból megmaradt. Ugyanakkor egy ilyen tapraesett kormányfő azt is beadhatta volna az istenadtának, hogy a gátakon megfáradtak, a kitelepítettek számára pihenésül, lélek vigasztalóul legyen tűzijáték. Addig legalább reménykedve az égre emelhetik szemüket, s nem kell szorongva a vízre szegezniük.
Vajon mennyi maradt meg az ünnepre szánt pénzből? Bízom benne, ezt majd fillérre pontosan megtudjuk a „megvesztegethetetlen” Keller úrtól. Vajon a Citadella 4-U (nyelvtörvénynek fittyethányó elnevezés) visszafizette a tízmilliócskát, amelyre azért tartott igényt, mert valamiből ki kell pótolnia a hatnapos bezárás okozta bevételkiesését? Lehet, hogy a lebontásra ítélt, engedély nélküli teraszából eredő kárát szintén megfizeti a pillanatnyi kormány? Az MC Média Company (nyelvtörvény) a maga negyvennégy milliójából mennyit áldoz a védekezés oltárán, s menynyit költ a lövegek elszállítására? Mert bizony egy ilyen élesre töltött játékszert nem lehet csak úgy feldobni a teherautó platójára. Aztán az is meglehet, hagyják a helyükön az egészet, bízva az ár mihamarabbi levonulásában, amikor végre felszabadult örömmel durrogtathatnak (ajánlanám mondjuk, november hetedikét), ebben az esetben ki kell fizetniük az őrzést, a helyszínbiztosítást, ami szerintem maximum két, esetleg három fillér. Feltéve, ha a feszült várakozás alatt nem mennek tönkre a töltetek, mert akkor lehet újakat vásárolni (újabb négy fillérért).
Édes néném, az országban nem kizárólag a fővárost sújtja az árvíz, ennek ellenére (tudtommal) csupán Budapesten maradt el ilyen látványos felhangokkal gazdagítva a tűzijáték.