Az építészet története

André Malraux szerint a tudomány megváltoztatta a világot, de nem változtatta meg az embert. Vámossy Ferenc Az építészet története – A Modern Mozgalom és a késő modern című exkluzív könyvének ez a mottója, amely erőteljesen meghatározza a Nemzeti Tankönyvkiadó reprezentatív kötetének gondolatiságát. A jeles szerző a XX. század építészeti irányzatairól ad átfogó képet. Vámossy az úgynevezett modernizáció megítélésében szemléleti alapvetésként óva inti a legújabb kor emberét az elfogulatlan hozsannázás és a merev elutasítás szélsőségeitől. A modern és a posztmodern létező jelenségek, amelyekkel szembe kell néznünk, meg kell tanulnunk együtt élni velük, akár a számítógéppel és az internettel. A korjelenségek rabja szűk látókörű technokratává, a korszerűség merev ellenzője maradivá válhat.
Vámossy Ferenc, aki majdnem négy évtizeden át tartott legendás előadásokat a Műegyetemen, illetve az Iparművészeti Főiskolán a XX. század építészetéről, könyvében sem elégszik meg a múlt század építészettörténetének felmondásával, hanem igyekszik egyszerre tradicionális és modern szemléletet adni. Az olvasó a könyv elolvasása után megérti azt a folyamatot, amely szerint a ma még ultramodernnek, minden hagyományt érvénytelenítőnek hitt irányzat holnapra könnyen avulttá válhat. Ám a művészetben nincs lehetetlen, hiszen a többszörösen dogmatikusnak bélyegzett szemléletmódok is újra meg újra felbukkannak. A belga Henry van Welde, az osztrák Otto Wefner, a Jugendstil, illetve a szecesszió úttörői az eklektika túlzásai ellen tiltakozva definiálják önmagukat, miközben műveik szerkezetébe számos „megszüntetve őrzött” eklektikus elem is beépül. Le Corbusier, a funkcionalizmus nagymestere először megteremti a funkcionális építészet alapjait, később maga lázad fel az ember anyagi-biológiai funkcióinak túlhangsúlyozása, már-már fetisizálása ellen, amely pedig logikusan következik az irányzat racionalizmusából és prakticizmusából. Mi több, az organikus szerves építészet atyjaként közismert Frank Lloyd Wright, akit a hazai szerves építészet nagyja, Makovecz Imre is mestereként tart számon, azok közé tartozik, akik a múlt század húszas éveiben elismertetik többek között a funkcionalizmus egyik alapelvét: a tér teljes szabadságát.
A kötetből árnyalt képet kapunk arról, hogyan hatotta át az építészeket is a múlt századnak az a szorongató, elidegenítő alapérzése, amit Ady Endre úgy fejez ki Kocsi-út az éjszakában című költeményében: „minden Egész eltörött”.
A század eleji alkotó részben azonosul a kor szellemével, lemond az úgynevezett extenzív totalitás, a minden mozzanatban teljességre törekvő ábrázolás soha meg nem valósult alapelvéről, s tudatosan törekszik a mozaikosságra, a töredezettségre. Az igazlátó művészre érvényes az a tétel, amit Simonyi Imre Samuel Beckett abszurd drámáiról leírt. Nevezetesen, hogy Samuel Beckett, az abszurd létezés költője szívesen mondta volna el a világról, hogy olyan szép, mint amilyennek Isten legszebb álmaiban elképzeli. Ám a valóság éppen ennek az ellenkezője, a világ ugyanis pontosan olyan, amilyennek a sátán látni szeretné. Az alkotó nem fordíthat hátat a létező dolgok mozaikosságának és töredezettségének, bizonyos mértékig alkalmazkodik hát a világhoz. Mégis, igen hamar fellázad saját önkorlátozása ellen, újra a totalitás bűvöletébe kerül, s próbálja megvalósítani a forma teljességélményét az ábrázolásmód újszerűségében és intenzitásában.
Vámossy Ferenc imponáló áttekintést nyújt a XX. századi európai, közel- és távol-keleti, tengerentúli építészet meghatározó szellemi irányzatairól, a Bauhaustól a high techig, amely elidegenítő, rideg multiplexstílusával kezdi otthontalanná tenni már Budapest bizonyos negyedeit is. A könyv szerzője ugyanakkor arra is megtanítja olvasóját, hogy nem szabad az építészet nagyjait, Walter Gropiust, Alvaro Altaót, Kós Károlyt, Paolo Portoghesit, Makovecz Imrét, Csete Györgyöt és a többieket egyértelműn csak modernnek vagy csak tradicionálisnak skatulyázni. Arra emlékeztet bennünket, hogy a művészet kiinduló- és végpontja nem lehet más, mint az Isten képére formált ember.