Ki óvja mostantól a megsebzett bolygót? Ki védi meg az emberiséget az antikrisztusi mohóságtól és önzéstől, amellyel naponta pusztítja öngyilkos intenzitással és morbid szorgalommal az emberi létezés zálogát, alfáját és ómegáját, élővilágunkat? Naponta figyelmeztetett bennünket: eddig és ne tovább! Az életvédelem prófétája, Balogh János, a nemzetközi hírű zoológus-, ökológusprofesszor, a Kossuth-, a Széchenyi-díj, a Magyar Örökség Díj és a Corvin-lánc birtokosa tegnap, életének nyolcvankilencedik esztendejében megtért teremtőjéhez.
De ki más is védhette volna a Föld egyetemes egységét alkotó növény- és állatvilágát hitelesebben, mint ő, aki a pókok és a talajfauna világszerte legavatottabb kutatója volt. Tudományos életművéhez, amelyet megszámlálhatatlan kötet, folyóiratokban és lapokban megjelent tanulmány, leírás, közlemény, felmérhetetlen értékű leletanyag fémjelez, a több mint harminc kutatóúton kívül három magnetikus kiindulópont adott hitet, erőt, kitartást: túrkevei protestáns néptanító nagyszüleinek szeretetteljes nevelése, a fasori evangélikus gimnázium aurája és a XIX. század zseniális magyar polihisztorának, Herman Ottónak példája. Gyermekkorában az alföldi tájakon, konok erővel és szívóssággal folytatott gyalogtúrák során alakult ki az élővilág iránt érzett már-már vallásos szeretete. Világutazói ábrándjai már tekintélyes elméleti kutatómunka, saját művek birtokában, ötvenesztendős korában kezdtek megvalósulni, amikor 1963-ban UNESCO-ösztöndíjjal eljuthatott Kongóba. Afrikai, dél-amerikai kutatóútjai során a talajban lévő mikroélőlények vészes sorvadását tapasztalva ráébredt, milyen felmérhetetlen pusztulást okoz bolygónkon a trópusi esőerdők esztelen irtása. A dzsungelek a világ legtökéletesebb gyáraként működve teremtik újjá az élővilágot, s szabályozzák a Föld hőmérsékletét. Az irtás helyén felépült megalopoliszok, a nagyüzemek szén-dioxid-bűze, a nem őshonos fajok erőszakos betelepítése együtt bontotta meg az isteni harmóniát. Átlyukadt az ózonpajzs, elsivatagosodás veszélyezteti Földünket, s ha az ipari és a politikai hatalom nem tanúsít önmérsékletet, a Föld kozmikus karambolok nélkül is belerohanhat valamiféle tragikus, apokaliptikus végkifejletbe.
Balogh János e negetív reveláció hirdetésére már szűknek találta az egyetem falait. Ihletetten szakszerű ismeretterjesztő tévéműsoraiban, Az elveszett bolygóban és a Muzsikáló természetben védelmezte az isteni teremtés megannyi utánozhatatlan remekét. S amikor veszélyben érezte sokunk közös álmát, a keresztény, a nemzeti, a polgári Magyarországot, személyiségének varázserejét is latba vetve kérlelte a választópolgárokat a jövő, a megújulás erőinek támogatására, s hogy ne engedjék visszatérni a múlt sötét erőit. Elkeserítette bár, de alkotóerejét, életintenzitását még az sem törte meg, hogy valóra váltak legbaljósabb sejtelmei.
origo.hu
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között
