Földútra méretezett road show az m1-en

Kedves néném! Kezdem azzal, miért éppen egy road show-t pécéztem ki pellengére állítás indokával, nevezetesen az m1 abádszalóki remeklését? Mondhatnám, hogy kíváncsi voltam, a két kereskedelmi csatorna hasonló műsoraihoz képest, miféle újdonsággal tud meglepni a köztévé. Igen ám, de be kell vallanom: sohasem láttam egyetlen road show-t sem, így egyetlen újítást sem lennék képes felfedezni. Azután hivatkozhatnék arra: a műsort készítők egyikét, rokoninak titulálható szál fűzi politikusaink egyikéhez. Én azonban úriember maradok, nem megyek le kutyába, miként „az ország akárhogy megválasztott vezetői” s azok hív jobbágyi, akik felszentelt hóhérként igyekeznek végezni politikai ellenfeleikkel. E leszámolás során nem válogatnak finnyásan az eszközök között, biztos kézzel ütnek oda, ahova köll. Ha köll, a megtámadott politikus családjába öklöznek. Nos, bár tudom, hibát követek el, mivel az effajta népekkel nem lehet másként bánni, csupán úgy, miként ők bánnak el másokkal, hiszen egyéb nyelven nem értenek, én mégsem veszem fel a kesztyűt.
A produkciót nevezhetjük az élő esztrád műsorról készült hangulatjelentésnek. Csak nehogy leügynöközzék a készítőket a közszolgálati csatorna következő vezetői, amiért hangulatot jelentettek, ugyanis ez mostanság szépen virágzik a balliberális oldalon. Ki tudja, mikor kerítenek sort ránk, mezei állampolgárokra, hogy bevádoljanak az elődpártjuk irányítása által össze-vissza kevert nyilvántartások alapján. Én most színt vallok. Bizony jelentettem. Nem is egyszer. Mi több, még oroszul is adtam jelentést. Jelentettem kék, később piros nyakkendőben, tornaruhában és iskolaköpenyben egyaránt. Nem titkoltam el elöljáróim előtt az aznapi dátumot vagy az osztálylétszámot. Igaz, az igazolatlanul hiányzókat nem adtam ki, kockára téve szavahihetőségemet. Talán e forradalmi magatartás enyhítő körülményül szolgál majd átvilágításomkor. Kivéve, ha a röntgenlámpát egy régi elvtárs irányítja rám, aki maga ugyan nem volt ügynök, már III/3-as, ugyanis pártfunkcionárus lévén nem lehetett azzá, hiába is ácsingózott 007, illetve világhírre mostanság szert tevő magyar kollégája, D–209 kalandos élete után, szóval e hétköznapi pártfunkci tette a maga dolgát, s teszi ma is, mivel őt senki nem számoltatja el!
Visszatérve a műsorra. Édes néném, a hangulatjelentésből pontos képet kaphattunk magáról az élő esztrád műsorról. Délelőtt a gyermekeknek rendeztek mindenféle ügyességi vetélkedőt, hogy a győztesek között szétosztogathassák a szponzori ajándékokat, utána következett a pörköltfőzőverseny, végül délutántól beindult az élet a nagyszínpadon. Kezdetben ismeretlen, ígéretesnek vélt tehetségek próbálkozhattak, míg végre este jöttek a sztárok, szépen sorban. A Unique, csodálatos énekesnőjével, akibe velem együtt szerelmes a fél ország, a megszűnő Dáridó süllyedő hajójáról elmenekült Solymos Tóni, aztán a Back II Black, s végül a fő szám, a Pa-Dö-Dő. Jól nyomták a hölgyek. Látszott rajtuk a megkönnyebbülés, hogy száz napja végre végeszakadt addigi félelmüknek.