Méltó módon ünnepelni

Elismerésre méltó, amikor egy település orrot mutatva az álszent központi döntésnek, ünnepelni merészel, illő módon. Így cselekedett a hétszáz éves Nagytarcsa. Olyannyira pimaszok voltak, hogy színvonalas műsorukat tűzijátékkal koronázták meg. Maga a műsor hely- és környékbeli polgárok tehetségét, tettrekészségét dicsérte. Bizony nagy dolgokat szül az összefogás! Pénzzel, szellemi munícióval, tehetséggel segítette egymást Nagytarcsa, Kistarcsa és Csömör. Végeredményként színre került a Keresztúton című rockoratórium, amely népünk történetét mesélte el a honfoglalástól a rendszerváltozásig. Hogy a dolog nem volt gagyi, bizonyítja Dörner György jelenléte, aki a produkció egyik narrátoraként állt színpadra.
Jó fél órával a kezdés előtt megtelt a település turulszobráról ismert főtere. A teret szegélyező házak lakói kiültek kapuik elé, hogy onnan nézzék az előadást. Az ideiglenes nézőtér székein szülők, ölükben gyermekeik. S mindenütt az alkalmi színházban álldogálók, akiknek nem jutott ülőhely. Színház született azon az estén Nagytarcsán. A remek arányokkal bíró, masszív színpadot világítási híd és tornyok keretezték, mellette rockkoncerteket járt hangfalak ontották a felmikroportozott szereplők énekét. Egy szó mint száz: profi technika szolgálta az alkotói akaratot.
Színház született szellemi értelemben úgyszintén. Hadd említsem először a helyi fiatalokat, a Pannónia Néptáncegyüttes lelkes és tehetséges tagjait, mellettük a kiváló Arany Szabja Csapatát, a környékben élő zeneszerzőket: Pintér Gézát, Madlena Gyulát és Kedves Károlyt, aki írta és rendezte is a produkciót, no és a másik narrátort, Medve Józsefet, illetve a remek torkú énekeseket: Szlúka Lídiát, Prém Katalint, Dolhai Attilát, illetve Pánker Lászlót.
Nagyon jó, hogy vannak ilyen települések, ahol nem legyintenek fásultan az ünnepre. Meglehet, baloldali önkormányzat alatt nyögő honfitársainknak kizárólag internacionalista megemlékezések, esetleg kisebbségi bálok, felvonulások jutnak, mert szabadelvű és a régi elvhez hű városatyák a kisebbségre érzékenyek, ám a többségre érzéketlenek. Sajnálom mindazokat, akik efféle helyeken élnek.
A Nagytarcsán látott produkció végéről mindössze annyit: a finálé eléneklésére a színpadra hívták a település polgármesterét, Győri Pétert, majd a hosszan tartó tapsot követően az együttlevők ajkáról felhangzott a Himnusz, végül a meghatott csendbe innen is, onnan is felharsant a Hajrá, Magyarország! örömteli kiáltása.