Széchenyi-kéziratokkal vakációzók

Budakeszi egyik büszkesége, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium tavaly és idén augusztusban különleges irodalomtörténeti, történelmi, levéltári ismereteket oktató diáktábornak adott helyet. Buday Miklós, a Logod Bt. Kereskedelmi és Szolgáltató Vállalat igazgatója régóta megszállottan dolgozik azért, hogy gróf Széchenyi István teljes életműve CD-ROM-on váljon hozzáférhetővé az érdeklődők számára. Széchenyi István gót betűvel írt német leveleinek böngészéséhez, szakkifejezéssel élve „kiolvasásához” Buday Miklós és avatott munkatársa, Simon V. Péter történettudós, Széchenyi életművének egyik legjelesebb szakértője már másodízben vont be a kutatómunkába gimnazistákat és egyetemi hallgatókat, akik a kreatív munka közben sajátítják el a gót betűk olvasását, és közben belekóstolnak a levéltári kutatásba is.
A katolikus gimnázium tanműhelyében három diák szelektálja és másolja számítógépre a legnagyobb magyar leveleit. Ribiánszky Orsolya, az ELTE magyar–német szakos hallgatója idén először jár a táborban, már folyékonyan tudja olvasni a gót betűs kéziratokat, most próbálkozik az írással. Kiváltképpen örül annak, hogy Simon V. Péter tanár Bereményi Géza Hídember című filmjéhez képest is tudott újat mondani számára erről a fantasztikus reneszánsz egyéniségről. Harti Tibor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar–történelem szakos hallgatója a tavalyi tanfolyam két eminens testvérpárjával, Hullán Eszterrel és Hullán Lillával együtt kezdte e munkát, ők hárman már elsajátították a gót betűs írást is. Harti Tibor lelkesen fejtegette, hogy minden egyes levélből, de még az olyan egészen praktikus dokumentumokból is, mint a nyugták, a meghívók, magnetikus erő sugárzik. „Titkokkal ismerkedtünk meg, s közben megszerettük a levéltári munkát is.” A kis műhelyben most is ott dolgozik a tanfolyam büszkesége, Hullán Lilla, az ELTE magyar–német szakos hallgatója. Elmondta, hogy a közoktatás hatalmas hiányosságainak következtében még az egyetemisták is igen keveset tudnak Széchenyiről. Azt is csak a filmből hallották legtöbben, hogy Kossuthot élete különféle periódusaiban egészen eltérő módon ítélte meg, s egyáltalán nem lelkesedett azért, hogy ráragasztotta a „legnagyobb magyar” epitheton ornansát.
A Gróf Széchenyi István minden írása című CD kiadója, Buday Miklós a tábornak is fő támogatója. Mint mondta, a CD első – úgynevezettt adatbázisra szervezett – kiadásával egy esztendővel ezelőtt, 2001. szeptember 21-én készültek el. Okkal és joggal lehet büszke a vállalkozásra, hiszen elsőként adta ki együtt Széchenyi István összes, nyomtatásban is föllelhető munkájának nagy többségét. Az adatbázisra rendezés egyébként azt jelenti, hogy a kutatók munkáját egy rendkívül gyors keresőrendszer segíti. Tematikus vezérszavak nyomán pillanatok alatt föllelhetik például a Széchenyi szüleire, feleségére vagy katonakorszakára vonatkozó írásokat. Az életmű legnehezebben hozzáférhető része Széchenyi magyar és német nyelvű levelezése. E leveleket negyven forrásból gyűjtötték össze, s még korántsem jutottak a munka végére. A CD első kiadása mintegy 2800, többnyire nyomtatásban már megjelent anyagot rögzített, de a már kigyűjtött anyagból is földolgozásra vár közel ezer, gót betűs írással rögzített német nyelvű iratanyag. E föltárási munkába vonta be az elmúlt két hétben Simon V. Péter tanár úr a táborozó gimnazistákat és egyetemi hallgatókat, akik az eddig még nyomtatásban soha meg nem jelent anyagokat számítógépre rögzítik, elsajátítják a gót betűs olvasást, és hozzászoknak Széchenyi István kézírásához is. Buday Miklós mérhetetlenül hálás Simon V. Péter történész elhivatott, szakszerű tudmányos és pedagógiai munkájáért, annál is inkább, mivel a tudós már tavaly is vállalta ugyanezen a helyszínen a nyári szakmai továbbképző tábori tanfolyam irányítását. Az utánpótlás képzése ugyanis legalább annyira fontos, mint a földolgozható kéziratok gyarapodása. Két intenzív tanfolyam után a visszatérők közül többen is komoly szakértelemre tettek szert, ők már hivatalosan is bevonhatóvá váltak bármelyik kutatócsoportba. „Mégis mindennél fontosabbnak tartom, hogy gróf Széchenyi István életének példáját az újabb korok embere is megismerje és mintának tekintse” – mondta Simon V. Péter. Számára már a CD első kiadásának szerkesztése közben is nyilvánvaló volt, hogy 142 esztendővel a gróf halála után sincs még a teljes oeuvre arányait mutató képünk. A levéltárakból, magángyűjteményekből ma is tömegével kerülnek elő újabb és újabbb anyagok. A táborozáson részt vevő középiskolásokkal és egyetemistákkal a három legnagyobb tudományos intézményben, az Országos Széchényi Könyvtárban, a Magyar Országos Levéltárban és a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában található Széchenyi-levelezést teszik kiadhatóvá a CD második, bővített kiadása számára. A vállalkozás fő támogatója, Buday Miklós kiadó fáradságot, költséget nem kímélve szerezte meg részben fénymásolatban, részben mikrofilmeken a becses kéziratok másolatát. A munka pedagógiai része, az utánpótlásképzés nemzetfontosságú ügy, hiszen a folyó gót betűs írások gondozása sorsdöntő lehet számos hazai irodalmi és történeti emlék föltárása szempontjából.
Hihetetlen, de Magyarországon nincsen olyan felsőoktatási szakképzés, még német szakosok számára sem, amelyen megtanítanák a hallgatókat a gót betű olvasására, holott 1928-ig majd minden szöveg, amelyet német nyelven írtak le, ebben a formában látott napvilágot. Nemzeti kulturális örökségünk egy része levéltári, irattári „kriptákba” kerül mindenki számára hozzáférhetetlenül, a fiatal irodalmár nemzedékek már nem lesznek képesek például báró Eötvös József német nyelvű iratait elolvasni. Széchenyi németül írta híres Naplóit, de levelezni általában magyarul levelezett, kivéve azokat az időszakokat, amikor hivatásos tiszt lévén a leveleit alá kellett vetnie a katonai cenzúrának, vagy ha olyan személyeknek írt, akik német anyanyelvűek voltak, vagy könnyebben olvastak németül, mint magyarul. A kutató munkáját nehezíti, hogy Széchenyi a leveleit többnyire nem fényes nappal, hanem eufórikus hangulatban, az éjszaka vaksötétjében írta.
„Minden megbecsülésem e nagyszerű fiataloké, akik a magyar irodalom és a magyar tudomány jövőjének érdekében a pihenő és a nyaralóidejükből majd két hetet szánnak gróf Széchenyi István »levéltitkainak« hiteles föltárására” – teszi hozzá Buday Miklós, a tábor főtámogatója.