Verdi Trubadúrja Diósgyőrött

Enyhén szólva kemény vállalkozás a diósgyőri várban opera-előadást tartani. Meglehet, egykor, amikor még „vár állott” s nem puszta rom, meglehetős akusztikával bírhatott az erődítményszerű épület. Most mint „kőhalom”, híján van e zenei előadások szempontjából nélkülözhetetlen tulajdonságnak. Ennek ellenére mégis érdemes megkísérteni a majdnem lehetetlent, ugyanis a várrom elképesztően hatásos díszletéül szolgál az általában végletes érzelmeket ábrázoló operáknak. Éppenséggel Verdi mester A trubadúrja is ebbe a fajtába sorolható, így kifejezetten jó ötlet előadni a mord kőfalak hátterével.
Azon operarajongók, akik elsősorban fülbéli örömök miatt járnak színházba, jobban jártak azon társaiknál, akik számára a szemgyönyörködtető látvány éppoly nélkülözhetetlen fontos élvezeti forrás, azok pedig egyenesen pórul jártak, akik igazi műértők lévén, komoly igényt támasztanak, a sok esetben zavaros szövegkönyvek elemző előadása iránt, mi több, az énekesektől átélt színészi játékot kívánnak a bel canto mellett.
A bel canto Diósgyőrött helyén volt. Sőt az előadást akár lemez formájában is kiadhatnák, biztosan nem száradna rá a boltosokra. Wiedemann Bernadett egyszerűen frenetikusan énekelte Azucena szólamát. Továbbá a sziporkázó tehetségű hölgy éppoly frenetikusan adta a cigányasszony szerepét. Nem maradt el mögötte Busa Tamás Luna grófja sem, noha mindketten fiatalabbak a megformált figuráknál. Miként Horváth Ádám szintén erős sminkkel lépett színre Ferrandóként. Ő aztán végképp ifjabb (legalábbis ebben a rendezésben) Luna gróf fegyverhordozójánál. Horváth Ádám igen tehetséges basszista, s mindenképpen jelentős operaénekes válik belőle, amikor a mindenkori szerep drámai tartalma is benne feszül majd kiváló hangjában, és ezzel együtt színészi játéka szintén felszabadul az énektechnika miatti kezdeti merevségből. Feledhetetlen volt a Leonorát éneklő Temi Kamburova negyedik felvonásbeli áriája.
A tehetséges bolgár szoprán hangi adottságairól elég annyi, hogy már énekelte az Éj Királynőjét, s nemsokára Lammermoori Lucia szerepében debütál. A dél-koreai Riccardo Shim egészében frappánsan keltette életre Manricot, habár néhol be-bevibrált a hangja. Arról, hogy tipikus ázsiai alkata és vonásai némileg furcsán festettek a tüzes spanyol környezetben, már a rendező, Yefim Maziel tehetett. Arról meg az akusztika hiányának ördögfia, hogy mikroportokkal kellett kierősíteni az énekeseket. Így szóltak együtt a zenekarral, amely amúgy önmagában is megállta volna a helyét. Igaz Jun Nakabayashi amerikai dirigens amolyan kamara szimfonikus együttest kapott a keze alá. Hát igen, egy vár nem az Operaház arányaival bír.
A szereplők sorában meg kell említeni Pásztor Edina és Benedek Gyula nevét. Ők prózai színészek. Hogy mit kerestek ebben a produkcióban, talán ők maguk sem tudják. Az olasz nyelvű előadás nézői pedig egész biztosan nem. Aki nem ismerte az opera cselekményét, annak Diósgyőrben sem gyarapodott ismeretanyaga. Talán a New York-i közönség műveltebb, ezért nem izzasztotta agyon magát a rendező – gondolta, ha a Metropolitanben megvették művészetét, itt is elég lesz annyit kitalálnia, hogy melyik szereplő honnan jöjjön be. Így megesett: a nézőtér mellett jobbra, máskor balra felállított emelvényen pergett a cselekmény, miközben a bazi nagy hangszórók az ellenkező oldalról árasztották Verdi halhatatlan melódiáit. Yefim mestert a vár egyetlen – az előadást kezdő és záró – képen kívül nem ihlette meg.
Hidegen hagyta, hogy a számtalan jelenet helyszíneit bármi módon elválassza egymástól. Úgy tényleg nem könnyű felfogni a drámát, ha minden színhely a diósgyőri vár színpada. Még szerencse, hogy Zeke Edit jelmezei és Kramcsák János fényei igyekeztek színházi körülmények közé emelni A trubadúrt. Azt az operát, amelynek készültekor Verdi efféle instrukciókkal látta el szövegíróit: „Ha a teljes opera egyetlen számból állna, azt is ésszerűnek és helyesnek találnám.” E mondatban kizárólag a vak nem veszi észre a törekvést, ami Richard Wagner munkásságát is áthatotta – elszakadni a bel cantótól, s megteremteni a zenedrámát. Nagy kár, hogy a rendező nem követte a maestro instrukcióját.
Nem szeretnék komor emlékeket hagyni az olvasóban. Ami a legfontosabb: a diósgyőri várban opera-előadás született. Remélem, jövőre meg azután sem szakad meg a sorozat. Én ígérem, ott leszek.