Marian Tutui filmtörténész, a Román Nemzeti Filmarchívum művészeti és tudományos igazgatóhelyettese elmondta lapunknak, hogy a „Romanian Film Archív” nemrégiben ünnepelte negyvenötödik születésnapját. A jeles román filmszakember azt tartja a legszebb jubileumi ajándéknak, hogy az archívum az utóbbi években végre alkalmassá vált mindhárom szerepkörre, úgy, hogy a korábban vidéki telephelyen működő laboratórium is az archívum közvetlen irányítása alá került, így most már minden technikai akadály elhárult a román filmemlékezeti kincs felújítása elől, beleértve a legromlékonyabb nitrofilmeket is.
A felújítás és a megőrzés mellett a megismertetést szolgálja az intézmény háromszáznyolcvan személyes art mozija, amely kulcszerepet játszik Bukarest kulturális életében, hiszen csak ott láthatók a filmtörténet maradandó értékei mellett az újkori román filmművészet alkotásai. A múzeum szép számmal vetít nyugat-európai és tengerentúli művészfilmeket, s arra is tudatosan törekszik, hogy műsoron tartsa jeles közép- és kelet-európai rendezők, magyar, lengyel, cseh, szlovák, orosz alkotók életművének legjavát, többek között Tarkovszkij, Wajda, Huszárik, Szabó István, Menzel műveit.
A Román Nemzeti Filmarchívum nemrégiben kiállítással ünnepelte születésnapját, ahol a többi között kiállítottak régi filmvetítő gépeket, beleértve az 1700-as évekből származó laterna magica formaszerkezeteket, amelyek már alkalmasak voltak valamiféle mozgókép életre keltésére. Tavaly és az idén ünneplik saját nemzeti filmgyártásuk 90. évfordulóját is, ugyanis az első, 1911-ben elkészült román film kópiája elveszett, így az évfordulót tavaly csak elvben ülhették meg. Az első épen fennmaradt román filmet 1912-ben forgatták, így a létező román film kilencvenedik születésnapját idén tartják.
Az évforduló tizteletére Románia öt legnagyobb – részben állami, részben magánkézben lévő – tévéállomása elhatározta, hogy román filmeket is fog vetíteni, s a sorozatok koncepciójának kialakításában kikérik a filmarchívum szakembereinek véleményét is. Az archívum kutatói találtak egy Németországban élő román származású ezermestert, aki képes volt rekonstruálni egy ódon masinát, amely alkalmas a legrégibb filmek lejátszására.
Marian Tutui a mai román filmgyártás gondjaira rátérve elmondta, hogy hazájában évente mintegy négy film készül, a forgatás költségeinek nyolcvan százalékát az állam támogatja, az alkotók a maradékot szponzoroktól szerzik meg. A létszámot olykor bővíti, hogy évente egy-két rendezőnek sikerül az Eurimage-tól támogatást szereznie. Az arányok hasonlók a dokumentumalkotásokhoz is, a legsanyarúbb helyzetben náluk a rajzfilmek készítői vannak, e műfaj támogatását kellene a közeljövőben sürgősen megoldani. Gondjaikra gyógyírt adhatna egy eurokonform filmtörvény. A rendszerváltozás óta eddig három törvényt is sikerült létrehozni, de akárcsak Magyarországon, a szakma mindegyiket agyonkritizálta és kicsit túl is politizálta. Pedig nem ártana, ha a készülő negyedik törvényvariációról végre konszenzus születne, ugyanis éppen kétezerben, a millennium évében nem készült el egyetlen román film sem. E fiaskó éppen akkor következett be, amikor az éppen érvényben lévő törvényvariáció elvben a lehető legjobbnak tűnt. Rengeteg filmforgatás el is kezdődött, de egyiket sem sikerült befejezni. Az állami támogatás persze elszállt, s az alkotók egy fillért sem voltak hajlandók visszafizetni. De mielőtt csak a művészeket kárhoztatnák – hangsúlyozta Marian Tutui –, tény, hogy az új filmtörvénynek figyelembe kell majd vennie azt is, hogy Romániában a producerszakma még gyerekcipőben jár, s a művészek, kiváltképpen az első filmesek, nagyon nehezen tudnak szponzorokat szerezni filmjeik befejezéséhez. Minthogy a filmesek csak az államtól remélhetnek komoly támogatást, a szakma azt reméli, hogy az új filmtörvény garantálja, hogy a költségvetési támogatás jelentős módon megnövekszik, s a rendezők részben, vagy egészen is megszabadulnak a támogatók felkutatásának terheitől, amíg meg nem erősödik Romániában a produceri szemlélet.
Nem kevés gondot okoz az átlagközönség moziba járási szokásainak megváltozása – tette még hozzá Marian Tutui. Számos román film született az utóbbi években, amely rangos díjakat hozott alkotóinak, ám a román nézők nem nagyon kíváncsiak rájuk. Rendezőiknek nagyon nehéz konkurálni az agyonreklámozott amerikai filmekkel. Az átlagember élete Romániában sem könnyű, a valóság elől szívesebben menekül az amerikai giccs élethazugságaiba, semhogy viszontlássa a képernyőn a saját gondjait. A fiatalabb rendezők éppen ezért megpróbálják ironikusabban, nemegyszer kifejezetten mulatságosan is ábrázolni a jelent, s így lassan kezdik visszahódítani a közönséget. Az új szemléletmód legjelentősebb képvielője Nae Caranfil, számos hazai és nemzetközi díj birtokosa. Az ő filmjeit telt házzal vetítik, de elvei nyilvánvalóan nem nyerik el a művészfilm szerelmeseinek tetszését. Többek között le kívánja rombolni a rendezői film mítoszát, elsősorban hatásos, profi forgatókönyvek nyomán kívánja vígjátékokkal, szerelmesfilmekkel és krimikkel elnyerni a közönség kegyeit.
A notórius bukaresti művészfilm-törzslátogatók körében sajnos a rendszerváltozás óta eluralkodott egy fura sznobéria. Az rendjénvaló, hogy rajonganak a nyugat-európai filmklasszikusokért, az úgynevezett nagy nevekért. Ám Közép- és Kelet-Európa filmértékkészlete manapság csak akkor ébreszti föl az érdeklődésüket, ha az alkotói legalább egy óriási fesztiválnagydíjjal büszkélkedhetnek. A nemzeti filmművészetben három név, Lucian Pintilie, Den Pita és Mircea Daneliue jelent garanciát és reményt arra, hogy megteljenek a filmarchívum bemutató mozijának széksorai.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter újabb árulót talált!
