Ez történt tegnapelőtt

„Madridban jártamban, mint afféle fontos ember, nemzetem kultúrájának képviselőjeként notórius szereplője voltam az ottani magyarság minden megmozdulásának. Ám a legjobb esetben is csak másodhegedűs lehettem. Ugyanis szinte egyetlen eseményről sem hiányzott egy tündéri, légies hölgy, mindig más és más, olykor pompázatos, máskor egyszerű, de mindig ízléses régimódi kalappal a fején. Mondanom sem kell, a szóban forgó tünemény nem volt más, mint Muráti Lili, a harmincas–negyvenes évek Magyarországának egyik legragyogóbb filmszínészcsillaga. Az első modern stílusú magyar filmszínésznő, aki új, választott hazájának, Spanyolországnak is ünnepelt sztárja mindmáig” – e szavak kíséretében köszöntötte szombaton este az Uránia Nemzeti Filmszínházban Schmitt Pál főpolgármester-jelölt Muráti Lilit a színésznő kilencvenedik születésnapjára rendezett gálán.

Először ízelítőt kapott a közönség abból, hogyan él Muráti Lili Madridban. Cselényi László rendező, az Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatója a mozi házi kamerájával kereste fel szüleink és nagyszüleink ünnepelt sztárját otthonában. Útját Boldizsár Antonió, a művésznő mindenese, jobbkeze, titkára és barátja szervezte meg. Otthonában Muráti Lili kalauzol bennünket. Kalap hátán kalap, képek, kivágott cikkek garmadája hever mindenütt. A dokumentumok ékesen tanúsítják, hogy neki valóban sikerült idegen nyelven, idegen kultúrközegben is kialakítania a nagy színész nimbuszát. Spanyolországban, Németországban, Angliában szerzett elismerést magának, de erről a hetvenes években még csak halkan volt szabad beszélni. A magyar közönség először illegális, majd félig legális, végül hivatalos csatornákon szembesülhetett Muráti Lili nemzetközi hírnevével. Először Borisz Paszternak világhírű regényének filmváltozata, a Doktor Zsivago jóvoltából. A szovjet diktatúra hétköznapi fasizmusát ábrázoló mű egyik vidéki jelenetében látunk felszállni a vonatra egy aszszonyt, és a magyar mozinézők középgenerációja nyílt színi tapsban tört ki, amikor felismerte a kis jelenetben a magyar film utolsó békebeli korszakának egyik női főhősét.
Cselényi filmjének jóvoltából szembesülhettünk azzal is, ahogyan egy madridi, álmos reggelen Muráti Lili kilép az utcára és szinte mindenki kalaplevéve, a mediterrán emberekre jellemző túláradó szeretettel és tisztelettel köszönti.
A filmvásznon megelevenedő alaktól a Ferihegyi repülőtéren búcsúztunk el, hogy később a színpadon szembesüljünk vele. Az Uránia filmvászna méltóságteljes lassúsággal felgördült, a mozi pillanatok alatt színházzá alakult át. A földszinti nézőteret megtöltő embersereg felállva, vastapssal köszöntötte a nagy színésznőt, akinek nevét oly sok éven át kellett elhallgatnia. Nagy szerepeit idézte meg a gála konferansziéja, Tóth Sándor, a Pesti Magyar Színház színművésze, majd Solymosi Ottó, a magyar irodalmi rádiózás egyik doyene-je. Röpködtek a filmcímek, amelyek egykor lázban tartották Magyarország filmrajongóit, Csúnya lány, Elnök asszony, Egy nap a világ. Emlékeket hallottunk egy kilencvenes évekbeli rádiójátékról. Solymosi Ottónak akkor sikerült elérnie, hogy Bókay János, a feledésre ítélt polgári író Feleség című fergeteges komédiáját rádiójátékká komponálhassa át. A hangjátékban Muráti Lili együtt játszott többek között Sinkovits Imrével, akit a művésznő halála óta nem szűnik gyászolni.
Muráti Lili csibészes mosollyal hallgatja apoteózisát, olykor parodizálva saját dívamúltját, ledér mozdulattal térdig felhúzza szoknyáját. – Nem emlékszem én már semmire – állítja. – Még születésem pontos dátumára sem.
Aztán félig-meddig bevallja, hogy kicsit ő is ludas abban, hogy ahány Muráti-szócikk van a lexikonokban és ahány útlevele van, anynyi születési éve is, nemegyszer tudatosan tréfálta meg az újságírókat és a vámhivatalnokokat. No persze, a vicc néha bumerángként üt vissza a tréfacsinálóra: a mostani utazást az utolsó pillanatban majdnem lehetetlenné tette, hogy a művésznő megszámlálhatalan útlevele közül egyik sem volt érvényes. Azután az is kiderül, hogy az emlékezete is kiválóan működik. Elkomorodik, és pályatársairól beszél: mindenki meghalt azok közül, akiket szeretett, Szeleczky Zita, Tolnay Klári… És amit nem ért: az itthoniak közül számos fiatal, életerős férfi távozott túl korán, mert nem tudták legyőzni a magyar átkot, az önsorsrombolás megannyi változatát, többek között az ital démonát.
A pazarul megrendezett est fejezetei közötti átvezetést hangulatosan oldotta meg a kecskeméti Bohém Ragtime Jazzband Ittzés Tamás irányításával és Zsedényi Adrienn szólóénekével. Híven vezették fel az est csúcspontját, az Ez történt Budapesten című, 1944-es remek filmvígjátékot, Muráti Lili utolsó magyarországi filmjét is. Hamza D. Ákos rendező, Nóti Károly író, Eiben István operatőr, Máriássy Félix vágó profi munkája révén felidézhettük a fiatal Muráti Lili fanyar, idegesen vibráló, eszköztelenül intellektuális stílusát. Láthattuk utoljára a békebeli Pest fényeit, amelyeket már a filmben is megjelenő kötelező, háborús esti elsötétítés, majd az 1947 után következő komor, tragikumában olykor vérvörös, máskor unalomszürke korszak oltott ki.