Édes néném, a veres kettes ádáz küzdelmében, amellyel víz alá igyekszik nyomni ellenlábasát, a himnuszost, eljutott a mélypontig. Fogalmam sincs, van-e innen visszaút? Ítéld meg magad.
Szeret, nem szeret: ez a címe vadonatúj sorozatuknak, vagy minek. Megvallom őszintén, nincs ötletem, minek is nevezzem az általam látott izét. Volt egy yuppie jellegű férfi, Brúnó (Szabó Győző) meg a hozzá illő babája, Brigi (Oroszlán Szonja), akik étterembe mentek, ahol a nő, amúgy kiköpött szőke módjára válogatott, bizonytalankodott, fanyalgott, kacarászott, hogy Brúnón kívül mindenki a falra mászott. Az úgynevezett mű úgynevezett stílusa: fix kamera, vágás elvétve, vágókép még annyi sem. No, ennek tetejébe jött a korona, avagy az i pontja, amitől komolyan felhorgadtam: Brigi, kissé spiccesen az asztal alá bújt, ott keresgélte leejtett cigarettáját, ám Brúnó viselkedése elárulta: a kis hölgy bizony analizálta. Az őket meglepő pincérhez így szól ártatlanul a szőke szépség: „Az asztal alatt maradt a szívnivalóm. Nem baj, ha szívok egyet?”, mire a pincér: „Nem, ha a cigaretta az.” Mindez este nyolc óra előtt! Olyankor, amikor fogyó nemzetünk ifjai, az eljövendő felnőttek, köztük az eljövendő televíziós szerkesztők még nem alszanak, olyankor a veres efféle softpornóval mossa mindenre fogékony szürkeállományukat. És még ennek a széklet műsornak az ötletét is egy művelt EU-tagországtól vették át. Édes néném, mennyi szemetet szabadíthat ránk a csatlakozás, ha nem vigyázunk?
Eggyel jobbra sikeredett a veres kettes dicstelen, vörös múltat idéző című produkciója, a Tűr, tilt, támogat (a továbbiakban TTT, avagy három té, de nem a tízen túliak társaságáé). Itt Pintér úrék alapvető célkitűzéséről árulkodott a műsor kezdési időpontja, ennek alapján ugyanis Mónikától kívánják átcsábítani a nagyérdeműt. Hát a bemutatkozó adás (a rutinos stáb dacára megannyi technikai gikszerrel) anynyira gagyira sikeredett, hogy a szennyeskiteregető, alpári Mónika-show nézői, amennyiben átkattintanak a himnuszosról a veresre, bizonnyal a hetedik mennyországban érezhették volna magukat. Olyan szinten fogalmazódtak meg a kérdések és a válaszok, hogy könnyedén megérthessék a legalulműveltebb szavazók is. Már a nagy bratyó ki- és az MSZP-beszavazókra gondolok. Mit ád az isteni szerkesztő, az első adás témája éppen a kukkoló produkció. Ebből jól látszik, milyen elmélyült gonddal állítják össze a veres teljes napi adásmenetét.
Nem könnyítették meg a műsorvezető, Jakupcsek Gabriella munkáját a látványtervezők. A díszlet (nyilván az agyatlanok átcsábítását segítő szándékkal), akár Mónika vájkálódásainak hátteréül is szolgálhatna, a ruha pedig… Nos, édes néném, a ruha éppen olyanra sikeredett, amilyet magától szegény Jakupcsek Gabriella a büdös életben nem venne fel. Mónika viszont minden bizonnyal. Bocsánat, hogy jövök én ahhoz, hogy Jakupcsek Gabriellát egy lapon emlegessem a rivális csatorna rivális műsorának moderátorával, aki semmilyen körülmények között nem számíthat Jakupcsek riválisának. Már egy normális televíziós világban, ahol nem a reklámtorta szeleteiért dúl ádáz küzdelem.
A második adás már olyanra sikeredett, ahol a műsorvezető elemében érezhette magát. A téma a jászladányi alapítványi iskola volt. (A himnuszoson Mónika, gondolom, valami olyasmiről értekezett: Vajon mit érzett, amikor férjét először pillantotta meg neccharisnyában?) Noha az érintett település polgármestere nem jelent meg az adásban elfogult tájékoztatásra hivatkozva, a TTT-ben élőben láthattuk egymásnak feszülni az indulatokat, s ami ennél fontosabb: a tíz éve tartó küzdelem résztvevőit, így már nem tűnt egyoldalúnak a dolog, legalábbis jómagam sok mindent megértettem. Ellenben azt gondolom, az alapítványi iskola „betiltásának” hátterében az a roma vezető áll, aki ott ült a nézőtéren, aki egy másik roma vezető ellenében az MSZP szekerét segítette célegyenesbe, aminek most megkéri az árát.
Édes néném, nem ő az egyetlen, eddig száz nap alatt, naponta legalább százan tartották a markukat.
origo.hu
Több mint 10 km-es a dugó az M1-esen
