1956 mártír költője

A Klauzál tér 9. számú ház falánál, 1991. november ötödikén avatták föl az írótársak annak a fiatal költőnek az emléktábláját, akit 1956. november hetedikén, fegyvernyugváskor gyilkolt meg egy szovjet tankból leadott sortűz. Gérecz Attila rövid életében végzetes háromszorisággal játszik döntő szerepet a hetes szám. Hétesztendei börtön után hét napig élt és november hetedik napján távozott e földről.
A fiatalemberről legjobb barátja, költőtársa, Kárpáti Kamil írt legtöbbet. Ő rendezte sajtó alá először, néhány héttel az emléktábla-avatás előtt Gérecz Attila első, egyben posztumusz verseskötetét. A jó példát követte a Kráter Könyvműhely, kiadván Gérecz összegyűjtött verseit Turcsány Péter költő szerkesztésében. Film is készült róla Czigány Zoltán rendezésében, amelyet az 1956-os ünnepkörben hagyományosan bemutat a Duna TV.
Kárpáti Kamil szerint Gérecz Attila sorsa a csillagokban volt megírva. Kálváriaúton járt, s ez szó szerint, minden pátosz nélkül igaz. Gesztusait megdöbbentő életvidámság hatotta át. Bátorsága és kamaszos hetykesége idősebb váci rab- és költőtársaira is átsugározta az életkedvet. Pedig neki aztán lett volna bőven oka a depresszióra. 1947-ben jeles eredménnyel érettségizett, de a sikeres felvételi vizsga ellenére nem kezdhette el egyetemi tanulmányait. Osztályidegennek minősítették, mert apja az első világháborús érdemeiért vitézi címet kapott. Az Egérkének becézett sovány, szívós fiúban hihetetlen lelki és fizikai erő lakozott. 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott tag-ja volt. Ám ugyanezen év decemberében letartóztatták államellenes összeesküvés vádjával. Az volt a „bűne”, hogy gyűlölte az embertelen diktatúrát és szabad, független Magyarországot akart. Szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy a váci fegyházban összebarátkozott a Füveskert-antológiákat szerkesztő irodalmárokkal. A váci fegyház egykori kápolnája mellett volt egy kis füves rész, az enyhülés éveiben Kárpáti Kamilnak, Tóth Bálintnak, Tollas Tibornak, Szathmáry György-nek, Béri Gézának, Gérecz Attilának és néhány társuknak megengedték, hogy e kis darabka zöldben üldögélve szerkesszék össze papírfecniken, füzetecskékben összegyűjtött verseiket és műfordításaikat. Csodák csodája, még inkább a művészet mindenható erejének bizonyítéka – vallja egy emberként minden „füveskertes”, hogy náluk fizikailag erősebb emberek összeroppantak, ők pedig a költészetből életerőt szívtak magukba. Munkájuk végeredményeként jelentek meg először külföldön, aztán itthoni illegalitásban a Füveskert-antológiák. Kárpáti Kamil 1995-ben adta ki a maga alapította Stádium Kiadó gondozásában a Füveskert 1954–1995 című könyvet Pfitzner Rudolf, Tollas Tibor, Tóth Bálint alkotó szerkesztői közreműködésével. E könyv a teljesség igényével mutatja be a Füveskert-antológiák vers- és prózaanyagát.
Gérecz Attila 1954 májusában tette le első versét cellatársa, az arisztokratikus modora miatt „kegyelmes úrnak” becézett Béri Géza elé. S aztán következtek a többiek, a kötetnyi vers, amelyet, akár az antológiák anyagát, Tollas Tibor hallatlan precizitással másolt le és rendszerezett kis füzetekben. A fiatalembert 1956. október 31-én szabadította ki börtönéből a győztes forradalom. Már aznap fegyvert fogott. November hetedikén a vérbefojtott szabadságharc mártírja lett. Verseit őrzik a Füveskert-antológiák, s a két gyűjteményes kötet. Aki teheti, november hetedikén hajtson fejet Gérecz Attila Klauzál téri domborműve előtt, s gondoljon a költőre, aki Petőfi Sándorhoz hasonlóan életét adta hazája függetlenségéért.