Akit a szocialisták ítéltek halálra

Mansfeld Péterre, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjára péntek óta tábla emlékeztet Csepelen, a Posztógyár utca 10. szám alatti iskola falán. A szabadságharc kölyökforradalmára március 10-én lehetett volna hatvanegy esztendős, ám 1959. március 19-én a Szovjetunió magyarországi szocialista bábkormányának vérbírósága meghozta a világtörténelem egyik legaljasabb, embertelenségével és törvénytelenségével párját ritkító ítéletét. Halálra ítélt egy kiskorút. A cinizmus netovábbjaként a hóhér megvárta azt a napot, amíg eléri nagykorúságát. Mansfeld Pétert tíz nappal tizennyolcadik születésnapja után végezték ki. Abban az országban, ahol a nyájas főhóhér beszédeiben azt hirdette, hogy nálunk, mármint a szocialista Magyarországon a legfőbb érték az ember.
Félreértés ne essék, Mansfeld Péter hős volt, akár a Corvin közben vagy a Széna téren fegyverrel harcoló bajtársai. Ám még a szovjetkollaboránsok hipokritán hirdetett elveihez képest is elfogadhatatlan a legsúlyosabb büntetés. A Kádár-kormány a nemzetközi közvélemény, a béke világtanács elnöke, Bertrand Russel, Hemingway, Camus, Sartre és mások tiltakozásának hatására kegyelmet adott két halálraítélt írónak, Obersovszky Gyulának és Gáli Józsefnek. Ettől kezdve a diktátor és minden szócsöve fennen hirdette, hogy gondolatbűnökért, antikommunista írásokért, tüntetésekért, a puszta forradalmár múltért nem szabnak ki több halálos ítéletet. Mansfeld Péterről, a Széna téri forradalmárok egyikéről 1959-ben is nyilvánvaló volt, hogy csak futár volt, üzeneteket közvetített, s elsősorban a vidéket járta. Számára 1956. november 4-én, a szovjet tankok megérkezésének napján nem ért véget a forradalom. Két barátjával megesküdött arra, hogy kiszabadítják forradalmár sógorát a váci börtönből. Tenni azonban már semmit sem tudott, 1958-ban letartóztatták. S megtörtént az abszurdum: egy gyereket halálra ítéltek, valójában nem is a forradalmi cselekedeteiért, hanem csupán azért, mert arról beszélt, hogy folytatja a harcot hazája függetlenségéért, semlegességéért. S odaadta mindenét, fiatal életét is Magyarországnak. Amikor immár nemcsak a 301-es parcellában található sírja, hanem a csepeli emléktábla előtt is fejet hajthatunk, egyszerre emlékezünk a forradalmárok helytállására s az akkori rendszer embertelenségére, amelynek szellemi és anyagi jogutódpártja ma is vezeti Magyarországot.