Akit a szocialisták ítéltek halálra

2002. 10. 21. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mansfeld Péterre, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjára péntek óta tábla emlékeztet Csepelen, a Posztógyár utca 10. szám alatti iskola falán. A szabadságharc kölyökforradalmára március 10-én lehetett volna hatvanegy esztendős, ám 1959. március 19-én a Szovjetunió magyarországi szocialista bábkormányának vérbírósága meghozta a világtörténelem egyik legaljasabb, embertelenségével és törvénytelenségével párját ritkító ítéletét. Halálra ítélt egy kiskorút. A cinizmus netovábbjaként a hóhér megvárta azt a napot, amíg eléri nagykorúságát. Mansfeld Pétert tíz nappal tizennyolcadik születésnapja után végezték ki. Abban az országban, ahol a nyájas főhóhér beszédeiben azt hirdette, hogy nálunk, mármint a szocialista Magyarországon a legfőbb érték az ember.
Félreértés ne essék, Mansfeld Péter hős volt, akár a Corvin közben vagy a Széna téren fegyverrel harcoló bajtársai. Ám még a szovjetkollaboránsok hipokritán hirdetett elveihez képest is elfogadhatatlan a legsúlyosabb büntetés. A Kádár-kormány a nemzetközi közvélemény, a béke világtanács elnöke, Bertrand Russel, Hemingway, Camus, Sartre és mások tiltakozásának hatására kegyelmet adott két halálraítélt írónak, Obersovszky Gyulának és Gáli Józsefnek. Ettől kezdve a diktátor és minden szócsöve fennen hirdette, hogy gondolatbűnökért, antikommunista írásokért, tüntetésekért, a puszta forradalmár múltért nem szabnak ki több halálos ítéletet. Mansfeld Péterről, a Széna téri forradalmárok egyikéről 1959-ben is nyilvánvaló volt, hogy csak futár volt, üzeneteket közvetített, s elsősorban a vidéket járta. Számára 1956. november 4-én, a szovjet tankok megérkezésének napján nem ért véget a forradalom. Két barátjával megesküdött arra, hogy kiszabadítják forradalmár sógorát a váci börtönből. Tenni azonban már semmit sem tudott, 1958-ban letartóztatták. S megtörtént az abszurdum: egy gyereket halálra ítéltek, valójában nem is a forradalmi cselekedeteiért, hanem csupán azért, mert arról beszélt, hogy folytatja a harcot hazája függetlenségéért, semlegességéért. S odaadta mindenét, fiatal életét is Magyarországnak. Amikor immár nemcsak a 301-es parcellában található sírja, hanem a csepeli emléktábla előtt is fejet hajthatunk, egyszerre emlékezünk a forradalmárok helytállására s az akkori rendszer embertelenségére, amelynek szellemi és anyagi jogutódpártja ma is vezeti Magyarországot.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.