Édes néném, nem tudom, te hogy vagy vele, én imádok régi híradókat nézni. Így persze gyermekkorom óta egyik kedvenc műsorom a Századunk. Biztosan emlékszel, milyen izgalmas volt, amint a korabeli felvételek közé játékfilmes jeleneteket iktatott a Bokor Péter rendező vezette alkotó együttes, ezzel emberközelivé, érthetővé téve a történelmi döntéseket, a politikusok jellemét. A megújult Századunk plutarchosi párhuzammal mutatja be múltunkat. Itt már nincs szükség játékfilmes betétekre, Bokor Péter és Hanák Péter puritán, tárgyszerű stílusban fogalmaznak: a híradórészletek mellett szemtanúk vallanak, szakértők világítják meg a politikai összefüggéseket, s mindennek tetejében ott a nézőt képviselő műsorvezető. Bevallom, álmomban sem gondoltam, hogy Cseh Tamás egy történelmi tévéműsornak ilyen rátermett, hiteles házigazdája lehet. Hát az lett. Persze, kizárólag az ördög tudja, meddig. Mármint meddig engedi képernyőzni majd a nemzeti tévé új elnöke. Mert az az elnök biztosan nem a polgári értékek követője lesz. Ellenben Cseh Tamás az.
Édes néném, a Századunk megemlékezett a magyar honvédség századik születésnapjáról. Pontosabban arról, amikor 1948-ban a párt és az állami vezetés úgy döntött, a pákozdi csata napját jelöli ki önkényesen az ünnep dátumául. Vállt vállnak vetve vonultak fel katonák, rendőrök, s nem maradtak el az azon frissiben, szeptember közepén alakult ÁVH fegyveresei sem. Természetesen koszorúztak is. Ahogy Hermann Róbert történész mondta: megkoszorúzták a szovjet emlékművet, mivel az oroszok verték le a szabadságharcot. E bizarr bolsevik blöffről beugrott az a jelenkori tévéhíradó, amelyben láthattam Szili Katalint (MSZP), az Országgyűlés elnökét, amint Aradon emlékezett meg a vértanúhalált halt magyar honvéd tábornokokról. Október 6. a magyar historizmusnak az a dátuma, amelynek jelentését azóta sem értelmezte másként egyetlen politikai erő sem – szónokolta az elnök asszony. Mint a Századunkban bemutatott, a honvédség megalakulásának dátumával kapcsolatos pártpolitikai intézkedés mutatta, a negyvennyolcas szabadságharc történései közül tán az aradi vártanúk kivégzése maradhatott egyedül érintetlen. Nem úgy egyéb történelmi dátumok és események, amelyeket az MSZP elődpártja(i) becstelen, hazaáruló módon átértelmeztek (1956), átneveztek (augusztus 20.), vagy egyszerűen letagadtak (Trianon). Mit várhatunk egy ilyen előd utódpártjától? A legjobb esetben kutyaszalonnát.
Édes néném, az akárhogy hatalomra keveredett utódpártiak lépten-nyomon azt kiabálják száznaponként: mi majd ennyit meg ennyit (ez általában vagyonokat tesz ki) költünk, erre meg erre (ez pedig az éppen megnyerni kívánt társadalmi csoportokat célozza), nem úgy, mint a polgári kormány, amelyik csak annyit (ez természetesen az általuk beígért töredéke) költött. Lehet, hogy csak annyit, de azt ráköltötte! Az utódok ellenben száznaponta mindössze ígérgetnek, licitálgatnak, végül osztogatnak, majd visszafosztogatnak. Betetőzésként azután jön egy újabb kormány, amelyik mélységesen elítéli az elődjét, az ő nevük azonban már Szociáldemokrata párt lesz. Igaz, az arcok ugyanazok, mindössze a név változik. Amennyiben ezt hagyjuk, akkor, mivel belátható időn belül kipusztulnak az MSZP öregjei, az új fejek gúnyosan kacaghatnak minden rosszindulatú elődpártot emlegető rágalmon, elvégre ők szocdemek, akik nem is éltek az MSZMP uralkodásának idején.
origo.hu
Ez történt az ország karácsonyfájának utcájában - galéria
