Eladható könyv a látvány nyelvén

A jó könyv is csak akkor válhat eladhatóvá, ha a látvány nyelvén is tud „beszélni”. Töreky Ferenc gazdagon illusztrált tanulmánykötete, a Vizuális kommunikáció hatásáról – amely a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában látott napvilágot az UNIVERSITAS sorozatban –, hiányának negatív következményeiről szól. Az író művében hangsúlyozza, hogy napjainkban már nem csak képző-, fotó-, ipar-, film- és televíziós művészettel közvetlenül foglalkozó szakembereknek, pedagógusoknak, diákoknak kell érteniük a látvány nyelvén. A használati tárgyak tervezőinek is tisztában kell lenniük azzal, milyen formákkal, színekkel tudják megszólítani és vásárlásra késztetni a vevőket.
A vizuális kommunikáció alapjai szinte mindenki számára elsajátíthatók. Egyik fő eleme a befogadni való tárgy, vagyis a látható kép, látvány, jel, a másik az alany, azaz a befogadó, vagy a be nem fogadó ember. A tárgy lehet egyszerűbb képi szimbólum is, mint az angyal és a mennyország képzetének öszszetartozása, de olyan összetett, áttételes üzenethordozó is, mint például El Greco Vallásos révület című portréja, amelyen egy átszellemült, tágra nyitott szemű szentet látunk, aki az átlényegülés törekvésében már-már Jézus Krisztushoz válik hasonlóvá. A mozgó képek világára figyelvén, hasonlóképpen vezérelhetnek el bennünket a földi lét lényegének, vagy akár az érzékiségnek a megértéséhez is Huszárik Zoltán mozgóképes kompozíciói a Szindbád című filmből. Sajnos, mind a képző- és iparművészetben, mind a filmes és a televíziós műfajokban léteznek anti-művészeti alkotások is, amelyek arra szolgálnak, hogy valamiféle célból „beetessék” az embert.
A vizuális kommunikációval való visszaélésre számos példát mutat a kötet szerzője. A legkorszerűbb és legveszedelmesebb példáival naponta találkozhatunk az akció-, a horror-, a thrillerözön jóvoltából, amit a multiplexek és a kereskedelmi tévék műsorkínálata zúdít ránk. Töreky Ferenc joggal szólít fel bennünket könyvével a vizuális kommunikáció elsajátítására. A látvány nyelvének ismerete segíti igazodásunkat a mai kifinomult és bonyolult, sokszólamú világban. A remek festmény, fotó, szobor, a mívesen kimunkált tárgy, a tehetséges művészfilm abban is segít bennünket, hogy ne váljunk manipulálható, saját elemi érdekeink ellen fordítható tömegemberekké. A vizuális kommunikáció hiánya vagy zavara vonzóvá teszi azt „a magatartás-kultúrát, viselkedéskultúrát, pusztító, alattomos pszichológiai mérgezést, amit az úgynevezett profi kommerszfilmek egyébként kifogástalan formai eszközökkel kifejtenek”. Töreky kitűnő könyve arra is figyelmeztet, hogy a modern giccs elfogadása szintúgy balek vevővé teszi az embert, akár a már megmosolyogtató hagyományos módszerek.