Édes néném, itt a választási finisben már komolyan félek bekapcsolni a televíziót. Tartok attól, hogy ingatag jellememet félre- billenti Gy. Németh Erzsébet nyomulása. Képzeld el, a végén még rá voksolnék. Voksolnék – így feltételes módban –, mivel addigra viszszaléptetik – így kijelentő módban – a mi egykori kis úttörővezetőnket. Azután állhatok ott, biliárdgolyóra simított aggyal a fülke magányában, izzadt tenyeremben szorongatva a golyóstollat. Mint megannyi fülkében megannyi szoci szimpatizáns, aki nem tudja hová tenni az ikszet, mert már nincs rajta a szavazólapon a Zsóka neve.
Marha kíváncsi vagyok, vajon ezen honfitársainknak megfelel-e Demszky Gábor. S Demszkyvel az SZDSZ. Az SZDSZ-szel a szabadelvűség szelleme. Mert mi is ez a szellem tulajdonképpen? A pofátlanság szelleme. Bizony, pofátlanul lenyúltak maguknak egy halom minisztériumot, noha alig képviseltetik magukat egy kishalomnyian az Ország-gyűlésben. Olyanok, akár a párt élcsapata. Már az MSZP-é. Édes néném, nem tudom, hogy vagy vele, nekem ez a dolog paktumszagú. Esetleg fogalmazhatok úgy: a bizalom árát még mindig fizetik a szocialisták, bocsánat, a „szociáldemokraták”. Ugyebár a szabadelvű élcsapat bizalmat szavazott D–209 et.-nak, mi több, az egykori ötvenhatos halálraítélt, Mécs Imre még a szerecsenmosdatástól sem riadt vissza. Márpedig ezért bizony busás jutalom dukál. Úgymint a főváros, a Nemzeti Színház, az MTV. Egyelőre ennyi. A következő gázos helyzet után majd jöhet a többi.
A pofátlanság szellemének egyik megnyilvánulása a szabadelvű zsarolás. Mint például Demszky Gábor paranoiás összeesküvés-elmélete, amely szerint a szocik öszszefogtak a Fidesszel, hogy őt kibillentsék a tizenkét éve megült székéből. Így, birtokviszonyban, mivel azt már sajátjának érzi a főpolgármester úr. De az sem eb, ahogy a kultuszminiszter úr látszatdemokratikus módon pályáztatja a Nemzetit. A dolog le van vajazva, ez világosan látszik a pályázók névsorából. Amennyiben Márta Istvánt és Szűcs Miklóst nem ugrasztják bele ebbe a vircsaftba, bizony kilóg a lónak a patája, mert Jordán Tamáson kívül egy árva szakember, mármint gyakorlattal rendelkező színigazgató sem szerepelt volna a listán. Azon a Jordán Tamáson kívül, aki – majd meglátod – a Nemzeti Színház direktora lesz, s úgy mellékesen, mint a hirdetésekben olvashatjuk: Demszkyre szavaz.
Édes néném, furdalja az oldalamat, meddig tűrik ezt a nyomulást a szocialisták. Az a gyanúm, az a bizonyos betemetésre váró árok nem a kormányzó erők és az ellenzék között, nem a baloldali és konzervatív szellemű honpolgárok, hanem a két kormánypárt között húzódik. Édes néném, az is furdalja az oldalamat, hogy meddig tűrik ezt a pofátlanságot a szabadelvű szavazók? Úgy rémlik, a rendszerváltozáskor, később meg négy esztendeig az SZDSZ képviselői kommunistáztak a leghangosabban. Azután ’94-től már nem kommunistáztak még suttogva sem, hanem szépen beléptek a kormánykoalícióba. Az MSZP-nek nem azért kellettek, mert a párt rászorult a voksaikra, hanem mert ezzel legitimálták hatalmukat, mondván, az MSZMP utódpártjával csak nem paktálnak le a hangosan kommunistázók.
Édes néném, mostanában tartottuk az x-edik érettségi találkozónkat. Az osztályfőnöknőm és a lányok iránti tiszteletből maradjon titok, hányadikat. Egyébként nincs baj, szinte senki sem öregedett, maradtunk, akik voltunk. A vacsora romjai felett, bortól kipirult arccal, természetesen politizálni kezdtünk. Nem kizárólag azért nem fajult el a dolog, mert jobban szeretjük egymást annál, hogy pofozkodni, netán anyázni kezdjünk, mert – bár politikailag nem volt teljes az egyetértés – a régi elvtársakat, azt bizony mindenki egy emberként rühelli. Az egyik osztálytársam így fogalmazott: ennyire buta nem lehet ez az ország, hogy visszaszavazza azokat, akiktől megszabadult a rendszerváltozáskor. Szerinte ennyire feledékenyek az emberek. Egyszerűen elfelejtették, mit csináltak ebben az országban ’89 előtt meg ’94-től ’98-ig. Amikor ő belenézett valamelyik parlamenti közvetítésbe, és meglátta az egykori elvtársakat, bizony elsírta magát.
Édes néném, legközelebb majd a voksolás után nézek televíziót. Engem nem kell médiakampánynyal győzködni, hogy kire, kikre szavazzak, tudom én azt magamtól.
origo.hu
Aggódik a NATO Szijjártó Péter szuverenista beszéde miatt
