Közszolgálati propaganda

Édes néném, valahára kipenderült az időjárás itt nálunk. Már-már hajlottam arra, hogy D–209 keze nyúlt a koraőszbe, amennyiben sokszor tizenkilencezer forintért megvásárolta a vénasszonyok nyarát. Mindebből, a polgári szellemtől messze kísértő Nagy Tesó-alattvalók valószínűleg keveset fogtak fel. Legalábbis erre enged következtetni, hogy tegnap reggel kilenc órakor még ájult álomba merevedve hevertek élőben a veres kettesen.
Bizonyára hajnalba nyújtózkodva buliztak, bölcs egyetértésben bólogatva egymás szabadszelleműen haladó balos politikai nézeteit hallgatva. Nem véletlen ám ez a hallatlan egyetértés. Komoly szűrőn préselték keresztül a sok ezer önjelöltet. Az egyik mesélte, hogy a válogatás finisében komoly ellenőrző kérdésre kellett őszintén válaszolnia valamiféle tesztlapnak titulált – szerintem inkább – önfeljelentő dokumenten. Melyik pártra szavazott Ön a 2002-es országgyűlési választásokon? Így szólt az a bizonyos kérdés. Azon fennakadni sem érdemes, hogy a szavazás titkos volt, azon ellenben érdemes morfondírozni, vajon mi köze a csatorna vezetésének meg a produkció alkotóinak a jelentkezők pártszimpátiájához? Mi köze ehhez a Nagy Tesónak? Netán annyi, hogy a veres ketteses Big Brother teljesen megegyezik Orwellével?
Édes néném, dúl a propaganda. Már úgy is, hogy a veresen megy a Propaganda című kulturális műsor. Ennek hála, láthatjuk az eredeti Till Attilát, a Kamera Hungária-díjas műsorvezetőt. A produkciót nézve, kijelenthetem: Till Attila személyisége nem sérült Tillától, az ekképpen becézett nagy tesós mutatványos embertől (azaz showmantől). Miként a riporter, úgy a Propaganda szintén tartja az előd produkció, a Mixer magas színvonalát. Sőt, mivel nőtt az adásidő, Csernátony Dóra főszerkesztő a művészeti élet mind több, arra érdemes eseményét mutathatja be. Kistamás László rendezői megoldásai kiragadják a műsort az egyéb (rendkívül kisszámú) kulturális magazin dögunalmából. Stílszerű és szellemes volt, ahogy Dettre Gábor Felhő a Gangesz felett című filmjét bemutatták. Nem éltek az interjúk fölé vágott bejátszások sablonjával, az alkotás részletei folyamatosan peregtek a nyilatkozók mögött, mellett, hol egy ablakkeretben, hol egy televízió képernyőjére vetítve. Ajánlom a Propagandát minden, MTV-elnöki székért ringbe szálló versenyzőnek. Ezt nevezem én közszolgálatnak.
Édes néném, ha már itt tartunk, nem sikerült elnököt választani a nemzeti televízió élére. A kuratórium elnöksége ugyan megegyezett Baló György személyében, azonban a társadalmi kuratórium nem. Tévedtem a múltkor: mégsem az MSZP szivárogtatta ki Lendvai Ildikó üzenetét, most inkább hűbéresükre, az SZDSZ-re tippelek. E pártocska, hűsége béréül, szánalmasan kevés parlamenti képviselője dacára, eddig is elképesztően nagy darabot zsarolt ki magának a hatalomból. Nagyot, de nem eleget. Kellett volna még a királyi is, ha másért nem, a megszokás miatt. Ámbár a megrögzött szokások kifarolóban vannak a politikai divatból. Tizenkét év alatt, nehezen, de megtanultuk nyelvbotlás nélkül kimondani az MSZP nevét, erre tessék, meg akarják változtatni a szalonképesebben hangzó szociáldemokratára. A rabszolgahad nekilódult a múltat végképp eltörölni. Édes néném, azt hiszik ezek, hogy ha már megint nevet váltanak, akkor semmi közük nem lesz többet az 1919-es, az 1947-es, az 1956-os, vagy az 1968-as gaztettekhez, amit örökké változó néven követtek el őseik?