A Szent István Társulatról 1947–48 fordulata után is sokan tudták, hogy hazánk legrégibb és akkoriban talán legelnyomottabb könyvműhelye, amelynek nevében is benne van, hogy nemcsak kiadó, hanem – komoly tradíciókkal rendelkező – társulat is. Mióta rendeznek nyilvános előadásokat?
– Társulatunk közgyűléseihez és választmányi üléseihez már az 1848–49-es szabadságharc időszakát követően is olyan előadások kapcsolódtak, amelyek élénk érdeklődést váltottak ki a korabeli értelmiség körében. A forradalom leverése után a budai helytartótanács titkosrendőrei folyamatosan szemmel tartották rendezvényeinket, a korabeli szellemi élet nagyjai: Deák Ferenc, Eötvös József, Ybl Miklós, Liszt Ferenc és mások mégis rendszeresen látogatták ezeket az előadásokat, s később közülük sokan lettek a társulat tagjaivá. Talán nem véletlen ez, hiszen a korábban Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat néven működő intézmény vezetői – mivel kokárdát nem tűzhettek a kabátjukra – ekkoriban döntöttek a Szent István Társulat név mellett, amely a nemzettudatot erősítette.
– A társulat eddig túlélte hazánk legnehezebb történelmi korszakait. Kik, illetve mi segítette ebben?
– A társulat szerepe különböző korokban differenciálódott, módosult, de 1945-ig mindig pozitív értelemben. 1887 után például létrejött a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztálya, amely 1916-ban Csernoch János hercegprímás vezetésével Szent István Akadémiává alakult. Az előadások ennek megfelelően tudományos rangra emelkedtek, olyan kiváló előadók közreműködésével, mint gróf Apponyi Albert, Teleki Pál, két későbbi Nobel-díjas: Békésy György és Hevesy György, valamint Fraknói Vilmos, Prohászka Ottokár, Sík Sándor. A folyamatosságot csak bő három évtizedre tudta megszakítani az 1948-as államosítás. Az előadások a hetvenes években zárt körben és alkalmanként, de újrakezdődtek.
– Összefügg-e a nyilvános és rendszeres előadás-sorozat beindításával az a tény, hogy áprilisban és októberben a polgári oldal elvesztette a választásokat, s újra baloldali, liberális kormányzás kezdődik?
– Haza a magasban! Illyés Gyula egyik legcsodálatosabb magyarságversének címe után kereszteltük el a sorozatot. Ha vannak olyan időszakok, amelyek nem tudják befogadni a szavak és a gondolatok teljességét és sokan eltávolodnak tőlünk, a haza a magasba menekszik, de ott is tovább épül, hogy kedvező időben visszatérjen. Előadásainkon a politika, a közélet, a kultúra egy-egy jeles személyiségét szeretnénk meghallgatni és faggatni. Az első előadást Harrach Péter, a polgári, nemzeti keresztény kormány szociális és családügyi minisztere tartotta, ezután Rónay László irodalomtörténész, majd Bánffy György színművész következett. Legközelebb hétfőn, november 25-én Tinódi Sebestyén Bibliából magyarrá költött énekeiről beszél hallgatóinak a nemzet tanár ura, Nemeskürty István. Január 27-én a Spirituális realizmusról halljuk Jókai Annát. Egyházpolitika tegnap és ma. E kérdéskört február 24-én taglalja Semjén Zsolt, a polgári kormány kultusztárcájának volt egyházügyi államtitkára. Németh Lászlót idézve: a szellemi hazát akarjuk építeni a magunk szelíd, keresztény erejével és szívósságával.
– Ehhez kapcsolódik a könyvkiadás is?
– Igen, ennek az nagyon fontos eszköze. Istennek hála, az 1948 és 1990 közötti korszakban is számos jelentős művet adtak ki elődeink, amelyeket viszont úgynevezett világi irodalmi fórumokon nem terjeszthettünk. Minden egyes könyvre kérni kellett az Állami Egyházügyi Hivatal engedélyező pecsétjét. E beszorítottságból kellett a rendszerváltozás után kikecmeregnünk. Mégis, ha beleolvasunk Mészáros István professzor A Szent István Társulat százötven éve 1848–1998 című könyvébe, kiderül, hogy az 1848. május 1-jei alapítástól kezdve mostanáig a megjelent kötetek példányszáma meghaladja a negyvenmilliót. Ezzel kevés ma létező kiadó büszkélkedhet.
– Tallózva az önök karácsonyi könyvvásári kínálatában, a kiadó mintha még fokozottabban vállalná a magyar és világirodalmi klasszikusok újrakiadását.
– Tavalyi műszámunk százharmincöt volt, ami az 1920-as évek aranykorát idézi. Idén a kedvezőtlen gazdasági környezet miatt komoly keresletcsökkenés várható, de nem fogtuk vissza sem a szépirodalmi, sem a filozófiai, sem a teológiai tárgyú művek kiadását. Úgy gondoljuk, bizonyos irodalmi alapműveket újra kell értelmezni, szövegüket újra kell gondozni. Dante Alighieri Isteni színjátékának újrakiadásával nagy fába vágtuk a fejszénket. E remekmű magyar edícióiban Babits Mihály zseniális fordításának és jegyzeteinek apró hibái az elmúlt nyolcvan év alatt megkövesedtek, a kiadók változatlanul vették át egymástól például a név- és tárgymutatót, és az apró, ritmikai zökkenőket a tercinákban. Tarbay Ede költő másfél éves megszállott alkotószerkesztői munkájának eredményeként olyan magyar változat jött létre, amely érzésem szerint megfelel a legigényesebb szövegértő irodalmár ízlésének is. A különlegességek sorát gyarapítja még Nemeskürty István Deáki bötűről magyar nyelvre című könyve, amely összehasonlítja a magyar bibliafordításokat nyelvi, szépirodalmi, irodalomtörténeti szempontból is. E kötet a három esztendővel ezelőtt újjáélesztett, a két világháború között hallatlanul népszerű Szent István Könyvek sorozat újabb reprezentatív darabja lesz. A legnagyobb érdeklődésre számot tartó kiadványnak Dávid Katalin Teremtett világ misztériuma című kötete ígérkezik, amely mint egy jó kézikönyv, a bibliai jelképek, szimbólumrendszerek erdejében segíti az olvasók eligazodását. A filozófia iránt érdeklődők számára talán nem cseng ismeretlenül Brandenstein Béla neve. A két világháború közötti korszak egyik legismertebb magyar filozófusának egyetlen műve nem jelent meg 1945 óta. Az örökösökkel tárgyalva megpróbálunk elindítani egy életműsorozatot, de először – mintegy az érdeklődést szondázó – egyedi darabként szeretnénk sajtó alá rendezni a Nietzsche című mintegy hatszáz oldalas monográfiáját. A legkisebbeknek szánta Kilmann Győző A betlehemi úton című, szépen illusztrált könyvét, hátha elindítja a szeretet ünnepén a legfiatalabb nemzedék képviselőit a betlehemi csillag fényét követő úton a jászol felé, ahol végbement a világtörténelem legragyogóbb csodája.
Kábítószer-kereskedőket fogtak a rendőrök a Havanna-lakótelepen