Semmi sem szent. Ahol a lé a tét, ott nem. Ott a pillanatnyi kétes tévés hírnév egyenlő a valódival. Ez az agysimítás. Egybemosni az igazit a gagyival, az üveges szemmel képernyőt bámulóknak.
Most tettem le a telefonomat. Cseh Tamás hívott. Már megnyugodott, hangjából keserűség érződött. Történt, hogy a röpke médiatündöklését élvező Oki, a kukkolók nagy örömére, nyílt színen ötször magáévá tette a lógó mellű Irént. Párzásuk alkonyán azután felkeverték Cseh Tamás–Bereményi Géza Irén a tv-ben című dalát, a Levél nővéremnek 2.-ről. Így lett – amint olvashattuk – afféle Irén is csillag. Vagy két napra. A bibi csak az, hogy Cseh Tamás Irénje nem afféle. Tamás pedig nem két napig tündöklő csillag. A dal meg többet érdemel kukkolóműsorok aláfestésénél.
Ha Cseh Tamástól engedélyt kérnek daluk efféle felhasználására, nem adja meg. De nem kértek, mivel nem kell. Marad a bosszúság, a keserűség. Mert az alkotó úgy érzi – és ehhez joga van, ha már alkotását nem védheti kellőképpen –, hogy ezzel a dal sérült, mi több, személyes jó hírének szintén ártott a dolog, s mindez így együtt eddigi munkásságát torzítja el.
Nem tudok mit mondani, csak megismételhetem: ahol a lé a tét, ott már semmi sem szent.
origo.hu
Megérkezett a konvoj az ország karácsonyfájáért – videó
