Corneille drámája diákokkal

Lukácsi Huba tanár úr, a legendás diákszínpadi rendező nimbusza túlélte az alternatív színház és a diákszínjátszás többrendbeli hőskorainak és hanyatlásainak évtizedeit is. Néhány esztendős szolnoki, majd pesti szakközépiskolás közjáték után a budapesti József Attila Gimnáziumban folytatta megszállott tanári munkáját, s hamarosan újjászervezte az iskola egykori diákszínpadát. E gimnáziumról, a jó hírű „Jóskáról”, mindenki tudta, hogy hiába vették el a ciszterciektől, a pártállami években is megőrizte a katolikus, keresztény szellemiségét. Az erkölcsközpontú oktatás hatékony eszköze volt a diákszínjátszás, Latinovits Zoltán, a színészkirály a Szent Imre Ciszterci Gimnázium egykori növendékeként a középiskola színpadán lépett először pódiumra. Lukácsi Huba a hagyományt fölélesztve, lelkes diákjaival ama deszkákra álmodta a többi között Szigligeti Ede, Shakespeare, Corneille, Tamási Áron színműveit. Az évek folyamán kialakított egy olyan félig alternatív, félig profi társulatot, amelyben együtt lépnek mindmáig színpadra időközben hivatásos színésszé vált, illetve amatőr színész énjüket őrző öregdiákok, valamint a középiskola aktív tanulói. A rendszerváltozás után, még mielőtt a „Jóska” hivatalosan is visszakapta a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium nevét, Lukácsi Huba társulata Latinovits Zoltán Diákszínpadnak keresztelte magát. A tanár úr veretesen konzervatív koncepciójához illenek a francia klasszicisták. Pierre Corneille Cid-jének 1990-es sikeres bemutatója után tizenkét évvel határozták el, hogy műsorukra tűzik a mesternek Cinna vagy Augusztus császár kegyelme című darabját, amelyet a magyarországi szakemberek eleddig előadhatatlannak ítéltek. A Szent Imre Ciszterci Gimnázium a bemutatóval koronázta meg a gimnázium fennállásának kilencvenedik évfordulójára szánt ünnepségsorozatot. A Cinna szellemiségétől a pártállami korszakban kiváltképpen óva intették a hazai színházakat a korszak vezérideológusai. E darab ugyanis a rend, a jó királyság, az emberközpontú alkotmányos monarchia dicséreteként is felfogható, az isteni harmónia és az erkölcs mindenhatóságát hirdeti. Corneille szerint a krisztusi nagylelkűség és a kegyelem a jó uralkodó egyik fő erénye, ám ez a megbocsátás csak azoknak jár, akik kérik.
A darab cselekménye egyszerű. Augusztus Caesar (Octavianus) elfogadtatta a római néppel a császárság intézményét. Nagylelkű kegyekkel halmozta el kedvenc helytartóját, Cinnát, akit szerelme összeesküvésbe vinne bele, mert így akar bosszút állni atyja, Pompeius haláláért. A merénylet terve lelepleződik, ám a nagylelkű Augustus belső vívódások után megbocsát, így ellenségeit feltétlen híveivé teszi.
Lukácsi Huba tanár-rendező tisztában volt azzal, hogy a Cinnát csak úgy lehet hitelesen előadni, ha a társulat képes azonosulni a harmónia, az isteni rend eszményét, a bosszú értelmetlenségét hirdető gondolatisággal, valamint a tér, az idő és a cselekmény egységét szigorúan megvalósító klasszicista színjátszás dogmájával. A Cinna nemes irodalmi alapanyaga szilárdan ellenáll mindenfajta eredeti vagy eredetieskedő rendezői elképzelésnek. A rendező Takáts Szilvia korhű jelmezei, Juhász István és Szalay József ókoridéző díszletei közé varázsolta a római császárság kezdődő aranykorának fenséges nyugalmát Pierot hiteles zenéjének aláfestésével. E világ Corneille művének látványos cselekményfordulatai – úgymond – a színfalak mögé szorulnak, s szinte csak félmondatokból, utalásokból derülnek ki. Az előtérben bonyolult erkölcsi konfliktusok játszódnak, ezeket kell hitelesen és átélhetően a néző számára megjeleníteni.
A profi színész öregdiák, Lázár Csaba, az alternatív diáktársulat egyik őstagja oldotta meg Augustus császár bonyolult szerepét, akiben küszködik a zsarnok, a családját féltő férj és a kegyelmet gyakorló humanista, a jó császár. Lázár színészi kvalitásainak köszönhetően szkeptikus korunk nézője is elhiszi, hogy az utóbbi győzedelmeskedik. A címszereplőt megformáló Béres György főállásban bankszakmában dolgozik, „szerelemből” jár vissza öregdiákként Lukácsi tanár úr diákszínpadára. Dicséret illeti a többieket is, Hajdú Henriettet, Náray-Szabó Líviát, Takács Bencét, Bakos Nikolettet, Skublics Benedeket, Vattay Dánielt. Profik, amatőr öregdiákok és aktív Szent Imré-s gimnazisták példás megszállottsággal dolgoztak, a szó nemes értelmében alkotómunkát végeztek honorárium nélkül, egy számukra fontos ügy érdekében. Nevezetesen, hogy folyamatosan éljen egy jó hírnevet szerző alternatív iskolai diáktársulat, a tanárként, színpadvezetőként önfeláldozással elkötelezett Lukácsi Huba, a Nagy Tanár Latinovits Zoltán Diákszínpada.