Édes néném, szombaton, úgy délután fél öt körül a következő jelenet pergett a Viasat 3 elnevezésű televíziós csatornán: egy bakfis kórházi ágyán, magas láztól gyötörve hadonászott. „Menj innen!” – kiabálta. Az őt megleső barátai nyomban megértették a helyzetet: az a valami vagy valaki, akitől mindannyian féltek, lázas álmukban jelenik meg, hogy megölje őket. Meg is jelent. Külsőre Eddy Krügerre, a szétégett arcú kazánfűtőre hasonlított. Nosza, ugrottam az újságért, hátha valamelyik agyatlan amerikai producer kitalálta a Rémálom tévésorozatosítását. A műsorújságban nyugodtan mosolygott a cím: Fraser és a farkas, kanadai krimivígjáték-sorozat. A tévében meg krimivígjátékként, ennek a Krüger-utánzatnak lassan kijött a fejéből a szeme, hogy rátapadjon a foglyul ejtett személy homlokára, hogy… No, itt elkapcsoltam ezt a televíziós rémálmot. Átcaplattam a másik szobába. A lányom, Hanna a készüléknek háttal ülve lapozgatott valami könyvet – hála a mindenhatónak, amúgy sem a Viasat ment azon a tv-n.
Fogalmam sincs, az m1… izé, az mtv – fenébe ezzel a hülye megszokással –, szóval dunsztom sincs, a nemzeti csatorna új parancsnokai látták-e, amit én, mindenesetre egyik új találmányuk, az Élesben elnevezésű közéleti talk show éppen azzal a témával foglalkozott: felelőssé tehető-e a média a családi tragédiákért? Meghívták az arénaszerű stúdióba Kolosi Pétert, az RTL Klub programigazgatóját, meg Rudi Zoltánt, a királyi hírigazgatóját. Beszéltek ott mindenről, fényezték magukat erősen. Ők természetesen mindenféle híradóban és hasonló produkciókban kerülik az erőszakos képeket, védik a személyiségi jogokat. Az kerül a hírműsorok élére, ami a legtöbb embert, a legtöbb minőségében érinti – valami efféle, D–209-i ihletettségűt mondott Rudi Zoltán, mire én megnéztem a hatórás Híradót az mtv-n. Már a headline-ban is az öngyilkosságot megkísérlő tinédzser esete került az élre. Aznap délután a legtöbb embert a legtöbb minőségében bizonyára ez a hír érintette.
Édes néném, fényezték magukat ezek az urak, híradó így, híradó úgy, az viszont senkinek sem jutott eszébe, hogy a gyermekek a legritkább esetben nézik ezeket az állítólag erőszakmentesített híradókat, őket a Pokémonokkal, Xénákkal, Herculesekkel, meg egyéb brutális baromságokkal vadítják. Ezzel kapcsolatban mindössze a műsorba szintén meghívott Országos Gyermekbarát Mozgalom vezetőjének támadt épkézláb ötlete. Ő azt mondta, hozzanak létre egy úgynevezett védősávot, amikor a fiatalokra való tekintettel nem mehetnének adásba brutális, agressziót sugárzó produkciók, s amennyiben a törvény megszületne, a két kereskedelmi csatorna képtelen lenne az adott műsorsávban versengeni a nézettségért, a hirdetőkért – már az előbb tárgyalt típusú adásaikkal. A mozgalom elnöke megemlítette, hogy ez ügyben (az eddig nem említett) másik kereskedelmi csatorna góréjával is beszélt, aki ígérgetett fűt, no és fát, majd közölte: neki minden reggel ott az előző napi nézettségi adatsor, s végül is annak értelmében kell meghoznia döntéseit. Az álságos veres kettes az ígéreteken túl álszent döntést hozott: minden műsora alatt a képernyő bal alsó sarkában – átellenben a béna logóval – szerepel egy szám, amely azt mutatja, hány éves kor alatt nem ajánlott az adott produkció nagykorú felügyelet nélküli megtekintése. Ettől fogva azután folyhat a vér meg a kecsap vödörszám. Mi, kérem, kiírtuk, amit kiírtunk, a továbbiakban semmilyen felelősség nem terhel minket – vonogathatják majd a vállukat a felelős pénzemberek, felelős szerkesztők, felelős elnökök és felelős döntéshozók.
Francba a kiírással! És azzal együtt a brutális filmekkel. Mert ugye, ha nincsenek efféle műsorok, akkor a kiírásra sincs semmi szükség.
origo.hu
Aggódik a NATO Szijjártó Péter szuverenista beszéde miatt
