Jókai Anna születésnapjára

Hogy Jókai Anna, a spirituális realizmus mestere a legjelentősebb magyar írók közé tartozik, azt regényei, novellái, drámái, esszéi egyaránt bizonyítják. Ma este hétkor a Fészek Klubban, vasárnap pedig a Károlyi-palota irodalmi központban köszönthetik írótársai, barátai, tisztelői hetvenedik születésnapján. A jeles ünnep kapcsán azon is elgondolkodhatunk, amit az író hűséges kritikusai úgy szoktak megfogalmazni, hogy Jókai Anna irodalmunk meghatározó személyiségei között is a legetikusabb és legrokonszenvesebb alkotók közé tartozik. Talán azért, mert a magas erkölcsi mércének, amelyet az író életművében állított fel olvasóinak, a közéleti személyiség és a magánember is teljes mértékig megfelelt. S azt hiszem, ez az, ami miatt – okkal és joggal – nagyon sokan tartják irigylésre méltónak hozzá tehetségben, formátumban hasonló írótársai közül is. Amiért soha nem tért ki a modus vivendi – az erkölcsös élet – parancsának kihívása elől. Ezért tanított egy ideig még akkor is, amikor már megélhetett volna sikeres íróként is. Nem akarta cserbenhagyni tanítványait, csak akkor lépett le a katedráról, amikor már egyértelmű volt számára, hogy a napi feladatoktól elszólítja a hivatása. S bár ma is vallja, hogy az író elsősorban a műveivel bizonyítja halhatatlanságát, amikor úgy érzi, hogy a haza elhívja a fehér papír mellől, hajlandó ideiglenesen, ameddig szükséges, kivonulni az írószoba csöndjéből is. A „lélekemberek” erkölcsi tartásáért, amelyet a Napok, A feladat, Jákob lajtorjája, a Ne féljetek, a Mindhalálig, az Együttlét, a Szegény Sudár Anna című regényekben, a hosszú elbeszélésekben, a novellákban tárt elénk az emberi kapcsolatok spirituális titkát kutatván makacsul, a létezés legkülönfélébb szféráiban. Ez a hittel teli morálcentrizmus és formai tökéletesség sokrétű, meghatározó jelentőségű, további szintézisalkotásokat ígérő életmű a mindenkori magyar irodalom egyik legrangosabb és legegyenletesebb színvonalú teljesítményeként él már ma is az irodalmi köztudatban.